Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.
Irományszámok - 1910-973. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztó-kerületek számának és székhelyének megállapitásáról
973. szám. 27 . .; A választókerületek megosztásának az egyes törvényhatóságokon belül nagyrészt ugyanazon szempontok szerint kell történnie, mint amelyeket föntebb az egyes törvényhatóságokra eső kerületek számának megállapítása tekintetében kiemeltem. Ügyelni kell tehát egyfelől arra, hogy az egyes kerületek a népesség száma, s a választók száma tekintetében lehetőleg arányosak legyenek; de figyelni kell másfelől arra is, hogy a magasabb kultúra s az emelkedettebb gazdasági jólét, különösen városainknak mind jobban növekedő jelentősége kellőképen mérlegeltessék; nem téveszthető végül szem elöl az eddigi állapot sem, mert lehetőleg kímélni kell a fentebb ismertetett indokokból azokat az elemeket, amelyek az eddigi választójogi törvények alapján politikai súlylyal s választójoguk hosszú gyakorlatából folyőlag bizonyos politikai iskolázottsággal is birtak. A választói jogosultság nagymértékű kiterjesztése következtében arról természetesen szó sem lehet, hogy ezek az elemek eddigi politikai súlyukat teljes mértékben megtarthassák. Mindenesetre tért fognak vesziteni, némely helyen nagyon is jelentékeny mértékben. A kerületek megalakításánál inkább csak arra kell ügyelni, hogy az érvényesülés lehetősége egészen el ne zárassék előlük, s a politikai szereplés tekintetében teljesen háttérbe ne szoruljanak. Az a látszólagos aránytalanság tehát, amely egyes törvényhatóságok határán belül a kerületek nagysága tekintetében elkerülhetetlenül mutatkozni fog, e három szempont arányos érvényesítéséből ered. Igyekezni kell arra is, hogy a választókerületek területileg összefüggő egészet alkossanak. Távolról sem annyira lényeges szempont ugyan ez jövőre, mint volt eddig, mert hiszen az uj választási rend szerint a választónak nem kell beutaznia a kerület székhelyére, hanem lakóhelyéhez közel, a szavazókör székhelyén gyakorolhatja választói jogát, s igy a területi tagoltság különösebb zavarokat a választói eljárás folyamán nem okozhatna; mégis abból a törekvésből, hogy egy-egy választókerületben minél inkább homogén elemek kerüljenek össze, lehetőleg olyanok, akik részben eddig is együtt gyakorolták választói jogukat, szükségképen következik, hogy a területi összefüggés megőrzésére nagy súlyt kell helyeznünk. Kivétel ebben a tekintetben oly esetekben indokolt, amikor a járási vagy körjegyzői beosztás épségben tartása kivánta meg a választókerület területi összefüggésének némi megszakítását, vagy pedig oly esetekben, amikor épen az egy kerületbe csoportosítandó elemek homogenitásának megőrzése érdekében kell a területi összefüggést megszakítani, pl. amikor rendezett tanácsú városok együtt alkotnak egy kerületet, amely esetben természetesen a szoros területi összefüggés megszakad. Az e városokat környező vidék azonban már ismét összefüggően alkothat egy kerületet. Magától értetődik, hogy a törvényhatósági városoknak, valamint a magukban külön kerületet alkotó r. t. városoknak kerületei egyebütt is csak a közvetlen környező, vidék területéből kiszakítva alakithatók meg, a területi összefüggésnek ilyen értelmű megszakítása azonban az eddigi választókerületi beosztásban is rendszeres volt. Hogy a területi összefüggés nem jelenthet mindig szabályos alakú kerületeket, az önként érthető; a geometriai kerekdedség azonban sokkal alárendeltebb tényező, mint azok a szempontok, amelyek a lehetőleg azonos összetételű elemeket kívánják egy kerületbe csoportosítani. Területi egyformaságot különben annál kevésbbé lehet elérni a választókerületek megalakításánál, mert a népesség sűrűsége vidékenkint rendkívül különböző. Az északkeleti, keleti és délkeleti határhegységekben, valamint a Királyhágó vonalán hatalmas kiterjedésű lakatlan területek, havasok stb.:; vannak. Természetes, hogy azok a választókerületek, amelyek e néptelen vidékeket foglalják magukba, külső alakjukban sokkalta nagyobbak lesznek, mint azok, amelyek területére sűrű lakosságú vidékek. 4-'
