Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.
Irományszámok - 1910-980. A közigazgatási bizottság jelentése a belügyminisernek az országgyülési képviselőváélasztó kerületek számának és székhelyének megállapitásáról szóló törvényjavaslata tárgyában
980. szám. 233 Áttérve most már az egyes választókerületeknek a törvényhatóságok között való felosztására, legyen szabad mindenekelőtt is azokat az elveket ismertetni, a melyeket a belügyminister, a felosztás foganatbavételekor szem előtt tartott. Egy-egy ország területeinek teljesen aránylagos beosztása még elvben is lehetetlen. Hogyha a kerületeket a lakosságszám, az adóalap, a terület, vagy a választók száma szerint egyszerűen matematikai alapon akarnánk egyenlősíteni, a legnagyobb igazságtalanságokra kellene jutnunk. Egy elvont értéket kell itt keresnünk, arra kell törekednünk, hogy az egyes választókerületek gazdasági, társadalmi, erkölcsi súly szerint legyenek egymással egyenlők, már pedig ennek az elvont értéknek a meghatározása majdnem lehetetlen, mert hiszen megfelelő értékmérők rendelkezésünkre nem állanak. Hogy oldjunk meg olyan kérdéseket, hogy minek van például nagyobb nyomatéka, a mezőgazdaságnak-e. avagy az iparnak? A műveltség bizonyos foka hányszorosan esik nagyobb súllyal a latba, mint egy másik, meghatározott fok? Melyik része az országnak, a hegyes-e, vagy a sík vidék, mennyivel játszik nagyobb szerepet az ország jövője, gazdasági és szellemi fejlődése szempontjából, mint a másik? Milyen arányban kell tekintetbe vennünk a történelem hagyományait, a régi szerzett jogokat, a melyek sok esetben épen olyan fontos értékek a nemzet tőkéjében, mint egy hirtelen magas műveltségű színvonalra emelkedett város, vagy egy-egy nagy ipari vállalat. És nemcsak a multat kell szemelőtt tartanunk, gondolnunk kell a jövőre is. Azok a számok, a melyekből a kerületek beosztásánál kiindulunk, csöppet sem állandók, évről-évre, jóformán napról-napra változásoknak vannak kitéve és igy a mai matematikai igazságosság rövid időn belül igazságtalansággá fajulhat. A XVIII. század' végéig azokat a szempontokat, a melyek alapján az egyes törvényhozó testületek alakultak, mindig a rendi hagyományban vagy a történelmi alapokon kifejlődött országrészek előjogaiban keresték. így pl. Angliában is, nálunk is, a követküldés az autonóm testületeknek privilégiumszerű joga volt. Modern alapokra először a francia nemzetgyűlés igyekezett a kerületek beosztását fektetni. Három szempontot vett figyelembe a kerületek elosztásánál: a területet, a lakosság lélekszámát és az egyenes adó összegét. Ez a rendezése a kérdésnek azonban Franciaországban sem maradt sokáig érvényben, a mennyiben már rövid idővel utóbb a kerületek beosztása tisztára a lakosságszám alapjára helyezkedett (1793). Jelenleg majdnem minden országban a kerületek beosztása tisztára a lakosság-szám alapján történik, kénytelenek vagyunk azonban megállapítani, hogy az arányosításnak ez a módja egyáltalán nem közelíti meg azt a tökélyt, a melyet a kerületek beosztásánál a kerületek valódi, elvont súlyának honorálásával keresni szeretnénk. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem indul ki ilyen egyszerű merev szempontból. Nemcsak az egyes vidékek lakosság-számát veszi tekintetbe, keresi az országrészek kulturális súlyát is, a mennyiben ugyanolyan fontosságot tulajdonit az irni és olvasni tudó lakosság számának, mint a nyers értelemben vett lélekszámnak. Az egyes kerületek gazdasági súlyát is latba veti az által, hogy az állami egyéni egyenes adók összegét számba veszi. Végül leszámol azzal is, hogy az egyes törvényhatóságokban az új választói jogi törvény alapján hány választóra számithatunk. Ennek az utóbbi szempontnak a tekintetbe vétele annál is fontosabb, mert ha tisztára tárgyi Képv. iromány. 1910—1915. XXXVTU. kötet. 30
