Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról

965. szám. 193 figyelemmel van arra, hogy a polgári törvénykönyv javaslatának 2. §-a szerint a férfi is nagykorúvá válik a házasságkötéssel. A szöveg általános szerkezeténél fogva ezt az esetet is fedni fogja, azonban a jelenlegi jog mellett is megáll. A 81. §. 2. bekezdésének ez idő szerint Horvát-Sziavonországok szempontjából jelentősége nincs, mert a házasságkötés az ott hatályban levő osztrák polgári törvénykönyv szerint nem eredményez nagykorúságot. A 81. §. % bekezdése azonban nem szolgálhat alapul arra a magyarázatra, mintha a nő 24-ik életévének betöltése előtt csak férjhezmenetel és önálló iparűzés útján vállalhatna saját cselekményével váltókötelezettséget. Az emancipatio és venia aetatis lehetősége a magyar szent korona országainak egv részében az 1877 : XX, t. c. 5. és 6. §-ai alapján, Horvát-Szlavonországokban pedig, valamint Fiume városban és kerületében az osztrák polgári törvénykönyv 174. és 252. §-a alapján továbbra is fennmarad. A 81. §. 3. bekezdése minden kétség felmerülését akarja kizárni abban az irányban, hogy a 81. §. első két bekezdése nem érinti a cselekvőképességében korlátozott személy teljes jogképességét; ezért a szerződőképességóben korlátozott személynek törvényes képviselője útján történő váltókötelezettsóg-vállalását illetően a vonatkozó jogszabályokra utal. 82. §. Vt-ünk 104. §-a csak a testi fogyatkozás miatt írni nem képes egyéneknek adja meg azt a jogot, hogy kézjeggyel vállalhassanak váltókötelezettsóget, ellenben az írni nem tudókra ezt a kedvezményt nem terjeszti ki. A képviselőház igazságügyi bizottságának a mai váltótörvény javaslatáról tett jelentéséből következtetve, a bizottság — nyilván az 1840: XV. t.-c. I. rész, 14. §. h) pontjának mintájára — az írni nem tudóknak váltójogképességét kizárni kívánta ugyan, de az állandó gyakorlat a szöveg szószerinti értelmét követve, ezt a rendelkezést csakis a cselekvőképesség sajátszerű korlátozásának tekinti. Ilykép előállott az a visszás helyzet, hogy nálunk az írni nem tudó személy közvetlen váltónyilatkozattal a hitelesítésben rejlő kautelák megtartása mellett sem vállalhat váltókötelezettséget, ellenbon vállalhat ilyen kötelezettséget semmiféle formához nem kötött meghatalmazás felhasználásával. Ez a helyzet bizonyára nem felel meg az írni nem tudók érdekeinek és így megszüntetése indokolt. A megszüntetés természetesen úgy is történhetnék, hogy visszatérve az 1840. évi váltótörvényre, az írni nem tudókat a váltójogképességből egyáltalán kizárnók. A javaslat azonban ezt az utóbbi megoldást nem tartja elfogadhatónak és kellő biztosítókok mellett módot kíván nyújtani arra, hogy az írni nem tudók is vállalhassanak váltói kötelezettséget. Ennek az álláspontnak elfoglalásánál a következő megfontolások estek latba : Az írni nem tudó, de különben önálló gazdaságot folytató egyének száma nálunk még igen nagy.*) A törvényhozás tehát, ba ezeket a váltó*) »Az országgyűlési képviselők válaszíásáről« szóló törvényjavaslathoz mellékelt 727. számú statisztikai melléklet szerint hazánkban (a társországokat figyelmen kívül hagyva) 1910-ben 4,251.348 olyan férfi volt, aki 24. életévét meghaladta, és pedig: Magyar ....... 2,337.42;*, ezek közül analfabéta 431.854 v. i. 19% Román 741.256, » » » 482.059 v. i. 65% Német 439.988, » » » 54 323 v. i. 12% Tót 404.424, » » » 101.656 v. i. 25% Szerb 117.112, * » » 44.803 v. i. 37°,'o Ruthén 86.594, » » » 67.778 v. i. 76% Horvát 45.612. » » » 11.049 v. i. 25% Egyéb nemzetiség . . . 78.933, » » > 38.799 v. i. 48% vagyis a 24 éven felüli férfiak közül összesen 1.232.321, tehát e férfiak 28%-a. analfabéta Képv, iromány. 1910—1915. XXXVI. kötet. a