Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról

965. szám. 183 A javaslat, figyelemmel a 2. és a 4. §-ra, a telep és telepes elnevezés helyett a 2. §. utolsó bekezdésében »a fizetés helyének vagy a fizetőnek külön megi'elölésével« kitételt használja. A javaslat azt a több oldalról hangoztatott óhajt, hogy az utólagos kitöltés jogán túlmenve a váltóbirtokosnak kifejezetten az utólagos telepítés ogát adjuk meg, nem vehette figyelembe, mert az Egyezmény a szerződő államokat erre nem jogosítja fel és így az utólagos telepítés kérdésével a hazai törvény csak az utólagos kitöltés jogának keretében fogiaikozhatik. A »lényeges kellékek « helyett a 2. §. utolsó bekezdése eltérve, a Vt. 93. §-ától, az »alkotórósz« megjelölését használja; mert az Egységes Szabályzat 2. és 78. cikkei szintén ezzel a megjelöléssel élnek ós mert e kifejezés fedi azokat az alkotórészeket is, amelyek külön megjelölésének hiánya a 2. §. szerint még nem teszi érvénytelenné a váltót. ü.mbár a 2. §. 2. bekezdése szerint az oly váltót, amelyen a lejárat nincs megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni és így a váltóbirtokos oly váltót, amelyen a lejárat felvételére rendelt részt üresen hagyták, e résznek ki nem töltésével megállapodásellenesen megtekintésre szóló váltóként használhat fel, — a javaslat nem tartja szükségesnek, hogy a hazai törvény az utólagos kitöltésnek megállapodás-ellenes elmulasztására alapított kifogásról is rendelkezzék; mert ez a kifogás az Egységes Szabályzat 16. cikke alá esik és ebben találja védelmét. A 2. §. utolsó bekezdésében a fizetés helyének vagy a fizető nevének utólagos kitöltése, amely nem történt megállapodás ellenére, kifejezetten korlátokhoz kötve nincsen, ami a jóhiszemű kereskedelmi forgalom érdekeinek méltányolására vezethető vissza. Ez azonban a dolog természete szerint nem jelenti azt, hogy a kereskedelmi forgalom érdekében adott jogosultságnak visszaélésekre való felhasználása is a törvény rendelkezései alá vonulhatna. A konkrét esetekben döntő bíróságoknak lesz feladata annak megállapítása, hogy a teleppel való utólagos kitöltés a váltóforgalomban szokásos módon történt-e. Ilyen irányú korlátozásnak kifejezett felvétele magába a törvénybe a tisztességes és a törvény által védeni kívánt váltóforgalomra nézve káros következményekkel járhatna, mert az a kórdós, hogy az utólagos telepítés a váltóforgalomban szokásos módon történt-e, csakis az egyes esetek tüzetes megvizsgálása alapján lévén eldönthető, alkalom nyílnék az alaptalan kifogások egész sorozatára. De felesleges is volna a törvényben ily értelemben rendelkezni, mert a 2. §. utolsó bekezdése az utólagos telepítést csakis mint utólagos kitöltést engedi meg, tehát a fizetés helyének kifejezett megjelölésével el nem látott váltó birtokosát a külön fizetőhely feltüntetésére felhatalmazottnak csak vélelmezi, de az ellenkezőnek bizonyítását nem zárja ki. Ennélfogva az olyan váltóbirtokossal szemben, aki a váltóforgalom szokásaitól eltérő vagy azokkal ellentétes fizetőhellyel vagy fizetővel tölti ki a váltót, elég hatékony védelmet nyújtanak a nem igazolt felhatalmazottra nézve érvényesülő általános jogszabályok is. 3-9. §. • Megfelelnek aa Egységes Szabályzat 3—9. cikkeinek.