Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról

180 965. szám. szabályozása mellett lényegileg az el nem fogadható váltónak megfelel, eddig a könyvkivonati követelések leszámítolásának céljaira felhasználni nem igye­kezett. Sőt még Franciaországban is, ennek az intézménynek hazájában, az el nem fogadható váltók nem szolgálnak ez idő szerint leszámítolások anya­gául, vagy legalább leszámítolásoknak nem olyan anyagául, amelyet a bankok szívesen fogadnak. A könyvkivonati követeléseknek ilyen módon való leszámítolására pénz­intézeteink a váltó átruházásának engedményező hatása mellett is alig vál­lalkoznának, mert a kereskedő követelése, amelynek erejéig váltót bocsátana ki, nem annyira liquid és feltétlen, hogy a leszámítolás erre biztonsággal támaszkodhatnék. Legtöbbször hiányzik a követelés teljesítésének az a fix határnapja, amely a váltó lejáratának napjául volna vehető; de ami fonto­sabb, a kereskedelmi könyvbe vezetett követelések nagysága, fennállása stb. igen sok esetben nincsenek vitán kívül megállapítva, ós így a leszámítoló pénzintézet, amely csak engedményese lesz a váltóbirtokosnak, ki lehet téve az adós olyan kifogásainak, amelyek a követelés terjedelmét lényegesen csök­kentik, avagy magát a követelést egyenesen illuzóriussá is teszik. De ha pénzintézeteink, amelyek a teljesen hasonló célokra alkalmas kereskedelmi utalványt nem használták fel a könyvkövetelósek mobilizáció­jára, készséggel fogadnák is ezt az intézményt, még akkor is meg kell fon­tolni, vájjon a szolid kereskedelemnek érdeke-e a követelések leszámítolásának szertelen megkönnyítése. A törvényjavaslat álláspontja az, hogy az ilyen megkönnyítés legalább is aggályos. Az a kereskedő, aki nyilt követeléseit egészben vagy nagy részben leszámítoltáig a, igen jeletékeny fedezetet von el eddigi hitelezői elől ós nagyon könnyen ki van téve annak a kísértésnek, hogy ahelyett, hogy a követelései alapján kapott összeget saját hitelezőinek kezéhez juttatná, a leszámítolás következtében nyert tőkék segítségével új merész vállalkozásokba bocsátkozzék, amelyek erejét esetleg felülhaladlak' Felhozzák azt is, hogy a kereskedő hitelét igénybevevő nagyközönséget pon­tos fizetésre nevelné ennek az intézménynek a létesítése; de kérdés, hogy a nagyközönség, szabadulni akarván az el nem fogadható váltók felidézte kelle­metlenségektől, nem fogja-e megszüntetni üzleti összeköttetéseit oly kereskedő­vel, aki evvel az intézménnyel él és nem fogja-e újabb ügyleteit új kereskedővel attól függővé tenni, hogy a hitelezett összeg erejéig reá el nem fogadható váltót ne intéz vény ezzenek. Ennek pedig az volna a gyakorlati következ­ménye, hogy a kereskedők — vevőközönségük elvesztésétől tartva — nern élnének a törvényben biztosított kedvezménnyel. Különösen ellene szól azon­ban az engedményező váltó meghonosításának, hogy az adóst, főleg a nem kereskedőt, nagyon megterhelné a lejáratkor bemutatott váltó legitimáció­jának vizsgálata, amely vizsgálatnak módozatáról, terjedelméről és követ­kezményeiről igen gyakran sejtelme sincs.

Next

/
Thumbnails
Contents