Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.
Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról
180 965. szám. szabályozása mellett lényegileg az el nem fogadható váltónak megfelel, eddig a könyvkivonati követelések leszámítolásának céljaira felhasználni nem igyekezett. Sőt még Franciaországban is, ennek az intézménynek hazájában, az el nem fogadható váltók nem szolgálnak ez idő szerint leszámítolások anyagául, vagy legalább leszámítolásoknak nem olyan anyagául, amelyet a bankok szívesen fogadnak. A könyvkivonati követeléseknek ilyen módon való leszámítolására pénzintézeteink a váltó átruházásának engedményező hatása mellett is alig vállalkoznának, mert a kereskedő követelése, amelynek erejéig váltót bocsátana ki, nem annyira liquid és feltétlen, hogy a leszámítolás erre biztonsággal támaszkodhatnék. Legtöbbször hiányzik a követelés teljesítésének az a fix határnapja, amely a váltó lejáratának napjául volna vehető; de ami fontosabb, a kereskedelmi könyvbe vezetett követelések nagysága, fennállása stb. igen sok esetben nincsenek vitán kívül megállapítva, ós így a leszámítoló pénzintézet, amely csak engedményese lesz a váltóbirtokosnak, ki lehet téve az adós olyan kifogásainak, amelyek a követelés terjedelmét lényegesen csökkentik, avagy magát a követelést egyenesen illuzóriussá is teszik. De ha pénzintézeteink, amelyek a teljesen hasonló célokra alkalmas kereskedelmi utalványt nem használták fel a könyvkövetelósek mobilizációjára, készséggel fogadnák is ezt az intézményt, még akkor is meg kell fontolni, vájjon a szolid kereskedelemnek érdeke-e a követelések leszámítolásának szertelen megkönnyítése. A törvényjavaslat álláspontja az, hogy az ilyen megkönnyítés legalább is aggályos. Az a kereskedő, aki nyilt követeléseit egészben vagy nagy részben leszámítoltáig a, igen jeletékeny fedezetet von el eddigi hitelezői elől ós nagyon könnyen ki van téve annak a kísértésnek, hogy ahelyett, hogy a követelései alapján kapott összeget saját hitelezőinek kezéhez juttatná, a leszámítolás következtében nyert tőkék segítségével új merész vállalkozásokba bocsátkozzék, amelyek erejét esetleg felülhaladlak' Felhozzák azt is, hogy a kereskedő hitelét igénybevevő nagyközönséget pontos fizetésre nevelné ennek az intézménynek a létesítése; de kérdés, hogy a nagyközönség, szabadulni akarván az el nem fogadható váltók felidézte kellemetlenségektől, nem fogja-e megszüntetni üzleti összeköttetéseit oly kereskedővel, aki evvel az intézménnyel él és nem fogja-e újabb ügyleteit új kereskedővel attól függővé tenni, hogy a hitelezett összeg erejéig reá el nem fogadható váltót ne intéz vény ezzenek. Ennek pedig az volna a gyakorlati következménye, hogy a kereskedők — vevőközönségük elvesztésétől tartva — nern élnének a törvényben biztosított kedvezménnyel. Különösen ellene szól azonban az engedményező váltó meghonosításának, hogy az adóst, főleg a nem kereskedőt, nagyon megterhelné a lejáratkor bemutatott váltó legitimációjának vizsgálata, amely vizsgálatnak módozatáról, terjedelméről és következményeiről igen gyakran sejtelme sincs.