Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról

178 965. szám. A váltóról szóló jelen törvényjavaslat a nemzetközi Egyezményhez és az Egységes Szabályzathoz képest keresztülvitt módosításokat és kiegészítéseket részint az első és második címbe olvasztja, amely címek az Egységes Szabályzat rendelkezéseit úgy sorrend, mint számozás tekintetében átveszik, részint a harmadik címben csoportosítja, amely cím külön fejezetekben az önálló elhelyezésre alkalmas hazai jogszabályokat tartalmazza. Az első ós második címben az Egységes Szabályzat módosításait ós kiegészítéseit a 2. §. utolsó bekezdése, a 37. §. utolsó bekezdése, a 40. §. utolsó bekezdése, a 43. §. 2. bekezdése, a 47. §. 1. bekezdésének 2. pontja és utolsó bekezdése, a 48. §. 1. bekezdésének 2. pontja és utolsó bekezdése az 53. §. utolsó bekezdése, a 69. §. 2. bekezdése, a 74. §. utolsó bekezdése, a 75. §. 2. és 3. bekezdése és a 79. §. utolsó bekezdése foglalják magukban A harmadik cím hét fejezetben kizárólag hazai jogszabályokat foglal össze. Ezek a fejezetek a következők: az I. fejezet (81 — 85. §-ok) a váltóképességről ós a váltónyilatkozatok kiállításának különleges módjairól, a II. fejezet (86. §.) a bemutatás, az óvás és egyes más váltócselekmények helyéről, a III. fejezet (87—95. §-ok) az óvásról, a IV. fejezet (96—99. §-ok) az elévülés félbeszakításáról és nyűg vasáról, az V. fejezet (100—103. §-ok) a váltó elveszéséről, a VI. fejezet (104 —107. §-ok) a gazdagodásra alapított követelésről, a zálogjogról ós a megtartás jogáról szól, végre a VII. fejezet (108—117. §-ok), amely az átmeneti és záró rendelkezéseket foglalja magában. Tekintettel arra, hogy az Egységes Szabályzatnak azokhoz a rendelkezéseihez, amelyeket a jelen törvényjavaslat az első és második címbe átvett, a hágai nemzetközi Egyezményt becikkelyező törvényjavaslat részletes indokolást fűz, a jelen törvényjavaslat részletes indokolása csakis az önálló hazai jogszabályokra terjeszkedik ki. 2. A beszámítás kifogásáról. A váltótörvényről szóló 1876 : XXVII. t.-c. (= Vt.) 94. §-a akként rendelkezik, hogy váltókövetelésnél beszámításnak csak akkor van helye, ha az adóst a mindenkori felperes ellen valódi lejárt váltóbeli, vagy jogérvényes bírói határozattal vagy bírói egyességgel megállapított pénzbeli követelés illeti. A Vt 94. §-ához hasonló rendelkezést az Egységes Szabályzatba — tekintettel arra, hogy ilyen rendelkezést a miénken kívül egyetlen egy állam váltójoga sem ismer — a hágai váltójogi államórtekezlet nem vett fel. Nem vett fel hasonló rendelkezést a jelen törvényjavaslat sem. Egyrészről ugyanis kérdéses lehet még az is, vájjon a beszámítás kifogásának a Vt. 94. §-ában megvalósított korlátozása nem ütközik-e — figyelemmel a Szabályzat 16. cikkére — az Egyezmény szellemébe; másrészről jelenlegi jogrendszerünkben nem szól különös ok amellett, hogy új váltótörvényünk a beszámítás kifogásának a Vt. 94. §-ában megvalósított korlátozását továbbra is fenntartsa. A Vt. alkotásakor törvényhozásunk e rendelkezés felvételével nem annyira a váltószigor fokozását, mint inkább a váltóeljárás gyorsítását tartotta szem előtt. Ez a szempont azonban az 1911 : I. t.-c. (=Pp.) megalkotásával sokat veszített jelentőségéből. A Pp. 389. §-ának rendelkezése ugyanis — kellő módon alkalmazva — módot ad a beszámítási kifogással való visszaélések meggátolására. 3. A váltóbiztosítéiiok átszállásáról. Némely?oldalról oly rendelkezés felvételét óhajtanák az új váltótörvénybe, amely szerint a váltóbirtokos a váltóval