Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

142 964. szám. állít fel rendelkezéseket. Ezek a szabályok azonban magokban véve azok­nak az államoknak törvényeivel való összeütközésekre is vonatkoznak, amely államok nem vállalták magukra az Egyezményben körülírt kötelezett­ségeket. A nemzetközi szabályok alkalmazása tekintetében különbséget kell tenni az Egyezményhez hozzájárult és ahhoz hozzá nem járult államok között. A XIII. fejezet az előbbi államokra nézve állítja fel általános rendelkezéseit; viszont az Egyezmény 20. cikke megadja a lehetőséget arra, hogy ezek az államok az Egyezményhez hozzá nem járult államokkal szemben e szabályo­kat ne alkalmazzák. Ennek a különbség-tételnek alapjául az a megfontolás szol­gált, hogy méltánytalan lett volna a szerződő államokat az Egyezményhez hozzá nem járuló államokkal szemben is a XIII. fejezetben foglalt szabályok betartására kötelezni, amidőn ezeknek az államoknak tetszésétől függ a szó­ban forgó szabályoknak a szerződő államok javára való szem előtt tartása; tehát egy ilyen megkötöttség a nemzetközi jogban érvényesülő kölcsönösség alapelvét is sértené. Ezért biztosítja az Egyezmény minden egyes szerződő állam javára azt a jogot, hogy a XIII. fejezet szabályait ne alkalmazzák, ha a szerződő államok területén kívül vállalt kötelezettségről van szó, vagy oly törvényről, amelyet az említett elvek szerint alkalmazni kellene, de amely a szerződő államok egyikének sem törvénye. A XIII. fejezet szabályokat tartalmaz a váltóképességre vonatkozó szabályok hatályosságának területéről (74. cikk), a váltónyilatkozatok alak­járól (75. cikk), továbbá az óvás alakjáról és felvételének határidejéről, vala­mint a váltójogok gyakorlásához szükséges egyéb cselekmények alakjáról (76. cikk). Ezek a szabályok általában megfelelnek a Vt. rendelkezéseinek. Ezenkívül az Egyezmény is állít fel szabályokat a törvények összeütközé­séről (4. cikk 2. bek., 6. cikk 2. bek., 8. cikk 2. bek., 9.'cikk 2. bek, 12. cikk 1. bek. 2., mondat), amelyek azoknak a törvényeknek hatályát állapít­ják meg, amelyek az Egyezmény szerint lehetséges irányokban ós módokon az Egységes Szabályzatot módosítják és kiegészítik. Ezek a szabályok min­denekelőtt az egyes szerződő államok között érvényesülnek. Amennyiben azonban mint általános jogszabályok emelkednek törvényerőre, kiterjednek a nem szerződő államokra is; ós ezért az Egyezmény 20. cikke kimondja, hogy a szerződő államokat e szabályoknak a nem szerződő államokra való alkalma­zása tekintetében ugyanaz a szabadság illeti, mint az Egységes Szabályzat 74 —76. cikkeinek alkalmazásánál. 74. cikk. A 74. cikk szerint a váltóképesség fennforgásának megállapításánál annak az államnak törvényei irányadók, amelyhez a váltókötelezett tartozik. Ez a szabály megfelel a Vt. 95. §. 1. bekezdésében foglaltnak. Ez alól az általános szabály alól az Egységes Szabályzat két kivételt állít fel. Egy részről, szemben a hazai törvénnyel, más állam törvénye alkalma­zandó, ha azt a hazai törvény irányadónak jelenti ki; másrészről a hazai tör­vény háttérbe szorul, ha a váltóképesség azon a helyen, ahol a kötelezettség vállaltatott, megállapítható. Az utóbbi kivétel általában megfelel a Vt. 95. §. 2. bekezdésének. Ennél a kivételnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy általános érvényesülése egyes szerződő államok jogos érdekeit veszélyeztetni alkalmas. Ha egy állam a köz érdekében az állampolgárok bizonyos körétől

Next

/
Thumbnails
Contents