Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.
Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről
110 964. szám. bélyegilleték megtérítésétől. Részünkről azonban, eddigi jogunknak megfelelően,, nem fogunk ezzel a fenntartással élni. Magától értetődik, hogy ez a cikk érintetlenül hagyja az egyes államoknak egyéb illetékjogi szabályait. 20. cikk. Ez a cikk a nemzetközi magánjog elvének alkalmazása alól állít fel két irányban kivételt. Ezekről bővebben az Egységes Szabályzat nemzetközi jogi rendelkezéseinek indokolásánál lesz szó. 21. cikk. Ez a cikk kiterjeszti a saját váltóra is a 2—13. ós 15—20. cikkeket,, amelyek az Egységes Szabályzattól eltéréseket és a hazai törvényhozás részére fenntartásokat állapítanak meg. A 14. cikk nincs kiterjesztve, mert a kibocsátó (a kiállító) a saját váltónál nem gondoskodhatik az elfogadónak adandó fedezetről. 22. cikk. A saját váltó szabályozására vonatkozó az a fenntartás, amelyet a 22. cikk foglal magában, avégből törtónt, hogy Oroszország is aláírhassa azi Egyezményt. Oroszországban ugyanis az idegen váltó, legalább a belföldi forgalomban, a saját váltóhoz képest nagyon is alárendelt szerepet játszik, aminek folytán az orosz váltótörvény a saját váltót nem a mi törvényünkben megvalósított olyan módon szabályozza, hogy arra általánosságban; kiterjeszti az idegen váltóra felállított rendelkezéseket, hanem épen megfordítva: a saját váltót önállóan ós kimerítően szabályozza és az idegen váltóra vonatkozó fejezetben utol a saját váltó szabályaira. Oroszország épen ezért csakis arra mutatkozott hajlandónak, hogy egyedül az idegen váltókra nézve fogadja el a hágai váltójog szabályozását. Ennek megfelelően állítja fel a 22. cikk 1. bekezdése azt a rendelkezést, hogy a szerződő államok fenntarthatják azt a jogot, hogy az 1. cikkben vállalt kötelezettséget csakis az idegen váltóra korlátozzák. Az az állam, amely él evvel a jogával (tehát a saját váltót önállóan* szabályozza), csakis az idegen váltók tekintetében minősítendő szerződőállamnak (22. cikk 1. bekezdésének 2. mondata); ellenben a saját váltók tekintetében a többi szerződő állam ezzel az állammal szemben sem jogokban nem részesül, sem kötelezettségeket nem vállal. Hogy Oroszországra nézve lehetővé váljék az, hogy később a saját váltó szabályozása tekintetében is belépjen a szerződő államok kötelékébe,. a 2. bekezdés megengedi a saját váltónak az Egységes Szabályzat tartalmával összhangzásban álló, de formájában eltérő vagyis önálló és kimerítő alakban megvalósított szabályozását is, szemben az Egységes Szabályzat rendszerével, amely a saját váltó szabályozását utalással végzi el. Oroszország ezek szerint a saját váltó tekintetében csak akkor volna szerződő államnak minősíthető, ha az Egységes Szabályzatnak az idegen váltóra felállított rendelkezéseit a második címnek megfelelően kiterjesztené
