Képviselőházi irományok, 1910. XXXV. kötet • 904-957. sz.
Irományszámok - 1910-921. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése az 1914. év első felében viselendő közterhek és fedezendő állami kiadásokról szóló 902. számú törvényjavaslat tárgyában
220 921. szám. adásoknál az egyes költségtöbbleteket, illetőleg a régebbi hitelek megszüntetését minden egyes tárcza külön ós behatóan indokolja. Azonban bizottságunk nem haladhat el megjegyzés nélkül három legnagyobb fontosságú kérdés mellett. ^ Az egyik az a tény, hogy a közösügyi kiadásokból a magyar szent korona országait illető összeg a rendes. kiadások között . 69,360.400 K-val, az átmeneti kiadások között 36,741.310 » összesen tehát . . . . . . .' . . . . . . . . 106,101.710 K-val vétetik fel. Ezen kiadások gondos megvizsgálása a közös ügyek tárgyalására legközelebb összeülő országos bizottság feladata. A pénzügyi bizottság csupán azt a tényt akarja leszögezni, hogy a pénzügyminister ur adatai szerint s a félévi költségvetéssel járó naptári eltolódást nem számitva, a közös hadsereg és haditengerészetnek mindkét államot illető költségvetési terhe 19,460.395 koronával emelkedik a rendes kiadások között, mig a rendkivüli közösügyi kiadásoknak a jövő év végével Magyarországba eső terhe az előző óv e czímen engedélyezett tételével szemben 16,221.690 korona tehernövekedést mutat Második főfontosságú része költségvetésünknek az államvasutak üzletmenete ós beruházási programmja. Erre nézve bizottságunk teljesen osztja és megerősíti a pénzügyminister úrnak a képviselőházban elhangzott kedvező szavait : >> egyáltalában nem hallgatható el, hogy államvasutaink pénzügyi helyzetét tartom a magyar állam legfontosabb pénzügyi problémájának. Tavaly a tiszta üzleti felesleg 111 millió koronát tett ki, az idén práliminálva volt 132 millió és valószinüleg csak 100 milliót fog elérni. Hogy ez milyen kedvezőtlen eredmény, annak illusztrálására szabad legyen felhoznom, hogy 1906-ban már a 104 milliót elértük. 1906 óta az árútarifa emelése kétszer, mindenesetre mindig talán elhibázottan, nem elég körültekintéssel és kis mértékben, a személytarifa emelése pedig egyszer következett be, a mely tarifaemelések az idei forgalmat alapul véve, körülbelül 26 millió korona többletet jelentenek; mig ezzel szemben 1906 óta 596 milliót fektettünk be 1912 végéig a magyar államvasutak új beruházásaiba és ezen beruházásoknak és ezen tarifaemeléseknek ez az eredménye. Ez tehát, ismétlem, a legnagyobb probléma, a melynek sikeres megoldását váróra t. barátomtól, a kereskedelemügyi minister úrtól.« A magunk részéről is felhivtuk a kormányt, hogy nemcsak iparunknak és kereskedelmünknek, de most már államháztartásunknak is ezen legégetőbb kérdésével minél sürgősebben foglalkozzék. Harmadszor a féléves költségvetés megvitatása alkalmával rá kellett mutatnunk arra, hogy államadósságunk kamatainak többszükséglete e félévben 7% millióval (4,168.760 + 3,375.000 + 4.500 = 7,548.260) növekszik ós hogy magának a törvényjavaslatnak 9. §-ában felhatalmazást kér a pénzügyminister úr arra, hogy a költségvetésben előirányzott összegek beszerzése és a pénztári készletek kiegészítése czóljából összesen 250 millió koronát a pénzpiacz viszonyainak megfelelő kamatra és koronaórtókre, vagy akár részben, akár egészben más külföldi értékre szóló adómentes járadékköt vények kibocsátása útján szerezhessen be. Pelhatalmaztatnék egyúttal a pénzügyminister, hogy a fentiek szerint kibocsátható járadékkötvények értékesítésének lebonyolításáig a felmerülő szükségletet átmeneti hitelműveletek útján fedezhesse s végül, hogy e műveletek költségeit egyelőre a 4°/o-os magyar koronajáradék kölcsön kamatszüksógleténél számolhassa el.
