Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-891. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése az esküdtbiróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 887. számú törvényjavaslat tárgyában
96 . 891. szám. és hivatalt nem viselő férfiút kiképzett az igazságszolgáltatására; törvényszékeinknek nem csekély része eddig is oly tagokból állott, kiket a köztörvénykezések egy idejére választottak meg törvényszéki tagoknak és ezen tagok időnként változtak; egy szóval institúcióinknál s rendszerünknél fogva nálunk a közélet és a közigazgatásbani részvét általában elterjedett s alig van nemzet Európában, melynek minden institúcióival oly könnyű volna összeolvasztani az esküdtszéki rendszert, mint Magyarországban.« A 43-iki javaslat, amint tudjuk, éppen az esküdtszék gondolata miatt a főrendek ellenzésén megakadt, az 1867. év utáni jogfejlődés pedig már lényegesen más irányokat mutat. Felállítják a kir. bíróságokat, biztosítják a bírói függetlenséget és ennek védelme alatt bíróságaink annyira megszerzik a közbizalmat hogy a politikai párttusák kinövései ellen is ott keresnek védelmet ; még a parlament is kénytelen a maga szuverén jogkörének egy részét, a képviselőválasztások feletti bíráskodást, kinevezett állami bíróságnak átengedni. A kir. bíróságok működésükben nem jöttek összeütközésbe a jogérzettel; függetlenségük, pártatlanságuk köztiszteletben áll; működésük nem váltott ki semmiféle oly ellenérzést, amely az esküdtbíróság behozatalát politikailag elkerülhetetlen szükségessé tette volna. Yiszont azonban nem fejlődött ki az esküdtszék ellen figyelmetkeltő jelentőségű ellenáramlat sem. A tudomáiryos harcokban ugyan hazánkban is a büntető jogtudomány nem egy jeles művelője támadta az esküdtszék jogosultságát; az Olaszországból kiindult krimonologiai iskola jeles képviselői, mint Ferri és Garofalo már a 80-as években a »Magyar Igazságügy« hasábjain is hevesen kikeltek az esküdtszék ellen; de államférfiaink és vezető jogászaink annak a liberális ideológiának hódoltak, amely az esküdtszéket a jogállam kiépítésének szükséges • attribútumául" tartotta. Bűnvádi eljárásunk első javaslata főleg csak Magyarország nemzetiségi viszonyaira való tekintettel mellőzte az esküdtszék behozatalát s az esküdtszéki bíráskodás meghonosítását javasló rendelkezéseket csakis a nemzeti állam szempontjából kellett megvédeni; egyéb szempontból figyelmet érdemlő ellenzés alig hangzott el. Az esküdtszók behozatala így nagyobb elvi küzdelmek nélkül az európai kulturközössóg példájára való hivatkozással törtónt meg. Már most eltelt közel másfél évtized az esküdtbíróság meghonosítása óta. Elég idő ahhoz, hogy az intézmény hiányai napvilágra jöjjenek ós a hibák orvoslásáról gondoskodni lehessen; de nem elég ahhoz, hogy ezt az intézményt, amely nem hazai talajból nőtt ki, amelynek gyökerei, mint idegen palántáé, nehezebben ereszkedtek talán bele a hazai földbe, gyökerestül ki is tépjük. Minden új intézménynek" szüksége van bizonyos időre, hogy a nép lelki világába elhelyezkedjék s bogy a közönségben a tisztelet szükséges fokát kiérdemelje. Az igazságügyi intézményeknek szükségük van tekintélyre; gyakori radikális szervezeti változások nem szolgálnak a tekintély javára. Mindezek a körülmények az esküdtszék eltörlése ellen szólnak;,de különösen ellene szólnak minden ily képzelhető tervnek azok a fontos igazságügyi érdekek, amelyeket a legerőteljesebben ma is az esküdtbíróság előtt lehet megfelelően érvényre juttatni. • Bárha tehát az érvek egész sorozatát lehetne forompóba állítani az esküdtbíráskodás ellen is, az igazságügyi kormány javaslata a jogfejlődós helyes irányát követi, amidőn a felismert bajok orvoslása érdekében csak szorosan vett eljárási reformot tervez. S,
