Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
887. szám. 51 határozatának eredeti példányát nem közvetlenül a jegyzőkönyvhöz, hanem az ítéletnek eredeti fogalmazványához kellett hozzá fűzni. 2. A helyesbítő eljárást a javaslat e §-ban sem említi, minthogy azt a javaslat rendszere mellőzte (19. §.). A 27. S-hoz. A javaslat 27. §-a az esküdtbíróság ítélete ellen érvényesíthető különleges semmisségi okokat sorolja el; tehát a Bp. 427. §-ának helyébe lép. A két rendelkezés közt a szövegezéstől eltekintve az eltérés a következő : 1. Míg a Bp. 427. §-a csak alaki semmisségi okokat tartalmaz, a javaslat az anyagi semmisségi okok körét is kiterjeszti; a 27. §. 7. pontjában elrendeli, hogy semmisségi panasznak van helye akkor is, ha az esküdtbíróság halállal vagy életfogytig terjedhető fegyházzal büntetendő cselekmény esetében az 1878 : V. t.-c. 91. £-át tévesen alkalmazta, vagy feltételeinek fennforgása ellenére nem alkalmazta; vagy ha más bűncselekmény esetében a cselekményre a törvényben megállapított büntetést a súlyosbító ós enyhítő körülmények téves- mérlegelése folytán szabta ki. E rendelkezés a kir. Kúriának a büntetés kiszabására az eddiginél nagyobb terjedelmű jogkört biztosít, amit magában véve az a körülmény isindokolttá tesz, hogy a kir. törvényszék fellebbezéssel megtámadható, rendszerint kisebb horderejű Ítéleteiben foglalt büntetéskiszabást a felsőbb bíróság eddig is egész terjedelmében íelülvizsgálhatta, míg az esküdtbíróság elé tartozó súlyos bűncselekmények ügyében kiszabott büntetést csak a 92. §. helyesalkalmazása szempontjából lehetett felülvizsgálat tárgyává tenni. Ezzel szemben nem lehet jelentőséget tulajdonítani annak a felfogásnak, hogy az utóbbi esetekben azért nem szabad érdemleges felülvizsgálati jogot engedni szélesebb keretek közt, mert az esküdtbíróság ítélete népítélet, amelyhez nyúlni csak végső szükség esetében kell. Nem lehet ugyanis figyelj men kívül hagyni azt a körülményt, hogy a büntetés kiszabása kérdésében eddigi jogszabályaink szerint az esküdtszék egyáltalában nem foglalt állást; a javaslat rendszere szerint ez a körülmény ugyan megváltozik annyiban r hogy két esküdt a büntető ítélet meghozatalában is részt vesz; azonban a büntetés kiszabásának lényege ezzel nem változik meg; a büntetés kiszabását már a szakbíróság tagjainak a javaslatban fenntartott túlsúlyánál fogva is első sorban nem esküdtszéki, hanem szakbírói functiónak kell tekinteni. Az új jogszabállyal a kir. Kúria visszanyeri azt a jogkört, amely a büntetés kiszabásának irányítása tekintetében a bűnvádi perrendtartás életbelépése előtt megillette; hogy legfelsőbb bíróságunknak erre az irányítására elengedhetetlen szükség van, azt a gyakorlati tapasztalatok bőven igazolták. 2. A bűnvádi perrendtartás 427. §-ának második bekezdése szerint a vádló a 4. és 6. pontokban meghatározott semmisségi okokat csak abban az esetben érvényesíthette, ha miattuk a főtárgyalás folyamán felszólalt vagy semmisségi panaszát már a főtárgyalás folyamán bejelentette. Ezt a korlátozást a javaslat nem tartja fenn. Ha az elkövetett alaki sérelem az ítéletre befolyással volt, — amit a javaslat is a semmisségi ok érvényesítésének feltételéül ír elő, — kívánatos, hogy az ilykóp törvényellenes módon létrejött ítélet ellen a perorvoslatot akkor is lehessen érvényesíteni, ha az elkövetett sérelemnek a főtárgyalás folyamán az érdekelt fél nem tulajdonított jelentőséget, de az. ítélethozatal után ezt a ielentőséget felismerte. 7*
