Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
887. szám. 45 többször, így legutóbb Ausztriában is felmerült, — amely azonban az esküdtbíráskodás természetének megfelel s a büntetés kiszabásánál figyelembe vehető méltán yossági szempontok erősebb érvényesülésének kedvez Az eddig uralkodó felfogás ugyanis, amely szerint a verdikt meghozatala után a bíróságnak merőben jogászi funkciókat kellett végeznie, szem elől tévesztette, hogy a büntetés kiszabásánál a szigorú értelemben vett s a törvények ismeretét feltételező teendőkön kivül oly funkciónak is jelentékeny szerep jut, amelyre a nem szakképzett esküdteknek is megfelelő képessége van, t. i. a bűnösség súlyának s az egyéni szabadságjogoknak megfelelő értékelése. Nagyon természetes lélektani jelenség, hogy az esküdtek, miután a verdiktet meghozták, befolyást kivannak gyakorolni a büntetés kiszabására is. A laikus esküdt nem választja el egymástól szigorúan a bűnösség és a büntetés kérdéseit s míg kevéssé érdekli őt a minősítés elvontabb, szakszerű készültséget igénylő feladata, másfelől a legmelegebb érdeklődéssel van verdiktjének legközelebbi kihatása, a büntetés nagysága iránt. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy az esküdtek gyakran felmentő verdiktet hoznak csak azért, mert lelkiismeretükkel nem tartják megegyeztethetőnek, hogy az ő határozatuk alapján megállapítandó büntetés a vádlottat esetleg jobban sújtsa, mint amennyire azt nézetük szerint megérdemelte ; gyakran nincsenek elég bizalommal a szakbíróság iránt s attól tartanak, nogy az előttük ismeretes enjmítő körülményeket a bíróság eléggé nem mél-. tányolja Ezért a vádlottat egyszerűen nem bűnösnek nyilvánítják. Ugyanez a körül meny magyarázza meg egyes verdikteknek jogilag meg nem álló minősítéseit, amelyekkel az esküdtek érvényt iparkodnak szerezni a büntetés mértékére vonatkozó óhajuknak. Minthogy tehát a büntetés kiszabása nem merőben jogászi funkció, hanem a bűnösség mérlegelésével és a vádlott szabadságjogaival szorosan összefüggő bírói teendő; minthogy erre a teendőre az esküdtek is alkalmasak; minthogy az esküdtek jogkörének ily kiterjesztése a verdikteket helyesebbeké és igazságosabbá teszi: a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a büntetés kiszabásában az esküdtek is részt vesznek, teljesen megokolt. Az új jogszabály igazságosabbá fogja tenni az ítélethozatalt is, mert az ítélet annál elfogultlanabb, minél több szempont érvényesülhet meghozatalánál. Hozzá fog járulni az újítás a bíróság két tényezője közt nélkülözhetetlen összhang megszilárdításához is; nagyobb lesz a két tényező egymás iránti bizalma s ezzel a bíróság tekintélye s a népnek az ítélkezésben való megnyugvása. 2. A javaslat szerint a bűntető ítélet meghozatalában csak két esküdt vehet részt; ezt a korlátozást a bíróság két tényezőjének egyensúlyba kívánja. Minthogy az ítélethozatalban résztvevő két esküdtet az esküdtek a maguk köréből szabadon választják, azok esküdttársaik többségének álláspontját híven fogják a bírói tanácskozás során képviselni. 3. Ha a verdikt oly természetű, hogy következéseként a vádlottat fel kell menteni, az esküdteknek az ítélethozatalban való részvétele önként érthetően felesleges; az iránt tehát a javaslat nem rendelkezik.
