Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

92 962. §. gesség különböző jogalapokból ered, már e jogalapoknak egymáshoz való viszonyából fog következni, hogy a kötelezettség befelé kizárólag az egyik adóst terheli, így ha az egyik adós tiltott cselekményből, a másik jogügylet alapján felel, az előbbit. Egyes esetekre nézve maga a Tj. állít fel a 962. §. 1. bekezdésétől eltérő szabályokat (pl. 1472., 1497. §.). Abból, hogy a 962. §. 1. bekezdése szerint mindegyik adós a többiekkel szemben az ott meghatározott arányban a teljesítésre kötelezve van, következik, hogy mihelyt a kötelezettség a hitelezővel szemben lejárt, mindegyik adósnak kereseti joga van a többi ellen arra, hogy a hitelező kielégítéséhez az őket terhelő arányban hozzájáruljanak. Nemcsak visszkeresetilég követelheti tehát a hitelezőt kielégítő adós a többiektől a fizetett összeg aránylagos megtérítését, hanem már a hitelező kielégítése előtt gondoskodhatok arról, hogy a többi adós a hitelező kielégítése tekintetében hozzájárulási kötelezettségének megfeleljen. A hozzájárulás követelhetóse ós a visszkereseti követelés azonban nem két külön jog, az utóbbi csak folyománya illetőleg módosulása az előbbinek. Ebből következik, hogy mihelyt a a hozzájárulás követelhetósónek joga megszűnt vagy elévült, a visszkereseti követelés sem érvényesíthető többé. A hitelező által megperelt adósnak tehát idejében kell a többi adós ellen a hozzájárulás iránti követelését érvényesítenie, mert a hitelezővel szemben való halasztáskórés vagy a kielégítés egyébkénti halogatása által nem tolhatja ki esetleges visszkereseti követelése érvényesítését bizonytalan időre. A hozzájárulási kötelezettségből önként következik, hogy visszkeresettel nemcsak az az adós fordulhat adóstársai ellen, aki egészben elégítette ki a hitelezőt vagy saját részénél többet törlesztett, hanem minden adós, aki bármely részszolgáltatást kizárólag a saját vagyonából teljesített. Ha a megtámadott adóstárs hasonló részszolgáltatást teljesített, az ez alapon támasztható ellenkövetelését magától érthetőleg beszámítás vagy visszatartás útján érvényesítheti. Az egyes adós a 962. ^. 1. bekezdése értelmében természetesen csak annyiban van adóstársaival szemben is teljesítésre kötelezve, amennyiben a hitelező követelése fennáll. Ebből következik, hogy azokat, a kifogásokat, .amelyek az egyetemleges adósokat közösen megillették a hitelező követelése ellen, amelyek tehát, ha felhozattak volna, a visszkeresettel megtámadott adós felmentésót eredményezték volna, ez utóbbi a visszkereső adóstárs követelésével szemben is felhozhatja. Ez azonban csak általános szabályként áll; a viszony, amelyben az adósok egymással állanak, a szabály módosulását vonhatja maga után, így különösen akkor, ha ezen viszonynál fogva a visszkeresett a visszkeresőt a hitelező ellen felhozható kifogásáról értesíteni lett volna köteles ós az értesítést elmulasztotta. Azon kifogások közül, amelyek & visszkeresettet saját személyére nézve illették meg a hitelező ellen, a visszkeresett a visszkeresőnek rendszerint csak azokat vetheti ellen, amelveknek alapja már az egyetemlegesség keletkezésekor megvolt, így pl., hogy kötelezettsége feltételhez vagy időhatárhoz van^kötve; ellenben nem vetheti ellen azokat, amelyeket csak később szerzett. Általában szabályul állhat, hogy a hitelező oly megállapodással, amelyre az adósok egyikével lép, ennek helyzetét az adósoknak egymás közötti viszonyában kedvezőbbé, a többiekét viszont hátrányosabbá nem, teheti. A Tj. ehhez képest kimondja, hogy egyik adós sem hivatkozhatok a többivel szemben oly elengedésre vagy egyéb kedvezésre, pl. halasztásra, amelyet a hitelezőtől saját személyére nézve nyert <962. §. 2. bek.).