Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

86 953-954. §. szolgáltatásból vagy egyáltalán nem kövei élhet részeltetést, vagy hogy egyenlő résznél kevesebb illeti. Megjegyzendő, hogy a felvett szolgáltatás megosztása a 952. §- alapján nemcsak attól a hitelezőtől követelhető, aki az egész szolgáltatást vette fel, hanem attól is, aki azt csak részben hajtotta be. III. A szolgáltatás oszthatatlansága a Tj. szerint nem állapít meg activ egyetemlegességet; a felek szándéka, ha többen oszthatatlan szolgáltatást kötnek ki maguknak, sokkal többször az, hogy a szolgáltatást csak közösen vehessék fel, mint hogy bármelyik az egészet követelhesse. A Tj. tehát azt a dispositiv szabályt állítja fel, hogy ily esetben az adós csak valamennyi hitelező kezéhez teljesítheti kötelezettségét (953. §. 1. bek.). Odáig azonban nem megy a Tj., hogy az ilyen követelés érvényesítéséhez is a hitelezők együttes fellépését kívánná meg, mert ez esetben bármelyik hitelező a többiekre nézve lehetetlenné tehetné joguk érvényesítését azáltal, hogy közreműködését megtagadja. Leghelyesebbnek látszott tehát, mindegyik hitelezőt feljogosítani, hogy a valamennyi hitelező kezéhez való teljesítést a saját felperessóge alatt követelhesse. Nehogy azonban ebbeli joga meghiúsuljon oly esetben, mikor a valamennyi hitelező kezéhez való teljesítés nehézségbe ütközik, a Tj. megengedi azt is, hogy bármelyik hitelező a szolgáltatandó ingó dolognak valamennyi hitelező javára bírói letétbe helyezését vagy bírói őrizetbe adását, a szolgáltatandó ingatlannak pedig bíróilag kirendelt zárgondnok kezéhez adását követelje (953. §. 2. bek.). Ellenben a saját kezéhez való teljesítést az egyes hitelező abban az esetben sem követelheti, ha az adósnak biztosítókot ajánlana fel, mert az adós nem kötelezhető helyesen oly teljesítésre, amely őt kötelezettsége alól fel nem menti. Hogy egyébként a követelést érintő jogi tények hatása arra a hitelezőre szorítkozik, akinek személyében e tények beállanak (953. §. 3. bek.), az a Tj. álláspontjából önként következik. Minthogy oszthatatlan szolgáltatásra irányuló kötelemnél a hitelezők nincsenek egymással más nexusban, mint amely az oszthatatlanságból ered, a 953. §. alkalmazhatósága megszűnik, mihelyt az oszthatatlan szolgáltatás helyébe osztható (értékmegtérítés vagy kártórítós)lép. Ettől fogva, hacsak az ellenkező ki nincs kötve, a követelésre a 944. §. szabályai nyernek alkalmazást. MÁSODIK FEJEZET. Több egyenes adós viszonya. 954 _ 964. §. I. T. 1213-1224. §.; Ind. III. k. 480-514.1., Főelőadm. VI. k. 347—362. Út J. T. V. évf. 1440-1455.1.] Bizotts. tárgy. III. f. 52-58. 1. [I. J. T. IX. k. függ.]; II. T. 954-964. §. I. Ha több adós tartozik osztható szolgáltatással, a kötelezettség rendszerint megoszlik közöttük és pedig kétség esetében egyenlő arányban (954. §. 1. bek.). A helyzet tehát analóg azzal, amely a 944.'§. szerint több hitelezőt megillető követelésre nézve áll fenn; a felek között voltaképen annyi külön, csak a keletkezési alap egysége által összetartott, de jogilag önálló kötelem forog fenn, ahány adós van; s e kötelmek között a 901. §. 1. bekezdéséből folyó kapcsolaton kívül csak annyiban van némi összefüggés, hogy a hitelező az adósokat mint pertársakat együtt perelheti.