Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

890-900. §. 68 • ..-». kötelezettségét; de egyúttal, nehogy a kényszerű engedélyből kára származzon, feljogosítja, hogy az engedélyt megtagadja addig, amíg az elvitellel járó kárra nézve a biztosítékadás általános szabályai szerint biztosítókot nem kap (889. §. 2. mondat.). VI. Számadás és vagy o,nfel fedezés. Idegen vagyon kezelése, akár szerződésen, akár hatósági megbízáson vagy törvényen alapul, rendszerint a számadás kötelezettségével jár. E kötelezettség tartalmát egységesen szabályozza a Tj., midőn meghatározza a számadó által előterjesztendő kimutatás (számadás) kellékeit, és a számadónak kötelességévé teszi, hogy szükség esetén, ha t. i. a bevételi rovat teljessége ellen aggály merül fel és a számoltató kívánja, a bevételek tekintetében felfedező esküt tegyen (890. §.). A számadás kötelezettségével sokszor együtt jár, de számadási viszonyon kívül is terhelhet valakit az a kötelezettség, hogy vagyontárgyak összességét másnak kiadja vagy ily összesség állományát más előtt felfedezze. E kötelezettség a Tj. szerint kiterjed arra, hogy a kötelezett az állományról részletes kimutatást terjesszen a jogosult elé és erre hasonló előfeltételek alatt, mint amelyek a számadóra- nézve vannak megállapítva a felfedező esküt letegye (891. §.). Minthogy a felfedező eskü letétele mindkét esetben magánjogi kötelezettség, azt perenkívül is le lehet tenni. A Tj. erre az esetre megállapítja az illetékes bíróságot, amely előtt letehető; és ahhoz képest, hogy az eljárás melyik fél kérelmére, és e szerint melyiknek érdekében folyt le, rendelkezik az eskütétel költségének viselése felől (892.: §.). VII. Biztosítékadás. Azon esetekre való tekintettel, amelyekben valaki jogügyletnél vagy törvénynél fogva biztosítékot köteles adni, vagy valamelyí jog gyakorlása vagy valamely jogi hátrány elhárítása biztosítókadástól van feltételezve, a Tj. a 893—900. §-okban általános szabályokat állít fel, amelyek eltérő rendelkezés híjján a biztosítókadás módjára nézve irányadók. A biztosítékadás azon céljának megfelelően, hogy a hitelezőnek joga érvényesítését lehetővé tegye arra az esetre, ha az különben kielégítési alap hiányában nem volna érvényesíthető, a domináló szempont a szabályozásnál az volt, hogy a biztosíték a hitelezőnek teljes ós könnyen realizálható fedezetet nyújtson. Ennek a szempontnak felel meg, hogy biztosítókra alkalmas vagyontárgyakat készpénzen kívül csak bizonyos nemű értékpapírok, ingó ós ingatlan dolgok és jelzálogos követelések vannak elismerve (dologi biztosíték), és hogy csak ilyenek hiányában lehet alkalmas kezes állítása által is biztosítókot adni (893. §.). Ez a szempont volt továbbá irányadó azon közelebbi kellékek megállapításánál is, amelyeket a Tj. a biztosítékul szánt vagyontárgyakban és a kezesben megkíván, ós azon értékhatár meghatározásánál, ameddig az illető vagyontárgyak biztosítékul ellögadhatók (895., 897—899. §.); valamint ugyanebben találja igazolását az a szabály, hogy a biztosítékot ki kell egészíteni vagy más biztosítókot kell adni, ha az adott biztosítók a jogosultnak hibáján kívül elégtelenné vált (900. §.). Másrészt a biztosítékot adó fél érdeke is figyelembe van véve annyiban, hogy a dologi biztosítók módjai között ő választhat (893. §.), ós hogy ha készpénzben vagy értékpapírokban adott biztosítékot, a letett pénzt még utólag is kicserélheti alkalmas értékpapírral, a letett értékpapírt készpénzzel vagy más alkalmas értékpapírral (896. §.).