Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

858-861. §. 53 csak a törvényből, a jogügylet tartalmából vagy a jogviszony természetéből más nem következik (857. §. 1. bek.). Az adós beleegyezése nem kívántatik meg ahhoz, hogy a harmadik személy a teljesítést a hitelezőnek joghatályosan felajánlhassa; de az adós ellenmondása feljogosítja a hitelezőt arra, hogy azt visszautasíthassa (857. §. 2. bek.). A jogosulatlan visszautasítás a hitelezőt az adóssal szemben elfogadási késedelembe ejti. A hitelező azonban az adós ellenmondása esetében sem köteles a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést visszautasítani. A harmadik csak teljesítés útján elégítheti ki a hitelezőt, ami alatt azonban a Tj. terminológiája szerint a bírói letétbe helyezés vagy bírói őrizetbe adás is értendő, úgy hogy a harmadik ez úton a hitelező akarata ellenére is előidézheti a követelés megszűnését. Ellenben beszámítás útján a harmadik a hitelezőt akarata ellenére nem elégítheti ki. A teljesítéssel továbbá a harmadik a 857. §. alapján csak a követelés megszűnését idézheti elő, de nem azt, hogy a követelés reá átszálljon vagy hogy a hitelező kénytelen legyen azt neki átengedni. Hogy a harmadiknak a hitelező kielégítése alapján származik-e megtérítési követelése az adós ellen, az a kettejük közötti jogviszonytól függ. A 857. §-on túlmenő jogokat biztosít a Tj. az adós ellen vezetett végrehajtás folyamán oly harmadik személynek, aki a végrehajtás keresztülvitele által elesnék a végrehajtás alá vont tárgyon való jogától vagy az illető dolog birtokától. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a harmadiknak fontos érdeke fűződik a hitelező kielégítéséhez, a Tj. megengedi, hogy a kielégítés nemcsak teljesítés, hanem beszámítás által is történhessék ós kimondja, hogy amennyiben a harmadik a hitelezőt kielégíti, ennek követelése ő reá száll át (858. §.). A hitelező részbeli kielégítésére a harmadik is csak annyiban jogosult, amennyiben az adós arra jogosítva volna. Hogy részbeli kielégítés esetében a hitelezőt fennmaradó követelésére nézve kielégítési elsőbbség illeti. az az 1001. §. 3. bekezdésének szabályából következik. II. A kötelezettség teljesítésének helye gyakran már a jogviszony természetéből következik, mint például, ha ingatlan átadásáról van szó; más esetben külön törvény által, vagy ha a kötelezettség jogügyleten alapszik, jogügylettel lehet meghatározva. A feleknek a teljesítési helyre vonatkozó megállapodása lehet hallgatólagos is; ha például meghatározott ingók átadásáról van szó, más megállapodás hiányában rendszerint kikötöttnek lesz tekintendő, hogy a dolgokat ott kell átadni, ahol a szerződés megkötésekor a felek tudomása szerint vannak. Ellenben abból, hogy az adós a szállítás költségeinek viselését magára vállalta, a forgalomban uralkodó felfogásnak megfelelően (v. ö. K. T. 344. §. 2. bek.) még magában véve nem lehet arra következtetni, hogy az a hely, ahová a dolgot küldeni kell, teljesítési helyül van meghatározva (859. §. 2. bek). Abban az esetben, ha sem a törvényből, sem a jogügylet tartalmából vagy a jogviszony természetéből nem tűnik ki, hogy a kötelezettséget másutt kell teljesíteni, a teljesítési hely nem lehet más, mint az adósnak a kötelezettség keletkezése idejében volt lakóhelye mint gazdasági existentiájának akkori központja (859. §. 1. bek.). Ha az adósnak akkor több lakóhelye volt, az ő választásától függ, hogy melyik lakóhelyén akar teljesíteni. Ha aa adósnak üzlete van és kötelezettsége ennek körében keletkezett, a lakóhely helyett üzleti telepének helyét kell érteni, mert üzleti tevékenységének ez a központja (861. §.). A teljesítési hely nem szenved változást azáltal, hogy az adós a kötelezettség keletkezése után lakóhelyét vagy üzleti telepének helyét megváltoztatja.