Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

50 A törvényen alapuló elállási jogra a 841. §-ban meghatározott fix határidő a dolog természete szerint nem illik; azt tehát itt az a rendelkezés helyettesíti, hogy a másik fél az elállásra jogosultnak megfelelő záros határidőt szabhat (847. §.). Ha a másik fél nem teljesítette ugyan kötelezettségét, de jogosítva lett volna tartozását beszámítás által kiegyenlíteni, méltánytalannak látszik, hogy a jogosult fél a másiknak beszámítási jogára való tekintet nélkül gyakorolhassa elállási jogát. A beszámítás általános szabályai szerint a beszámítás jogát az elálló nyilatkozat megtétele után már nem lehetne érvényesíteni, mert habár a beszámítási nyilatkozat az 1044. §. 2. bekezdésének előfeltételei alatt visszahat arra az időpontra, amelyben a követelések kölcsönösen beszámíthatókká váltak, e szabály alkalmazása feltételezi, hogy a beszámítás által törlesztendő követelés a beszámítási nyilatkozat megtételének időpontjában még létezzék; az elállás pedig megszüntetvén a követelést, az elállás után kijelentett beszámítás tárgytalan volna. A Tj. ezen aüként segít, hogy az elállást hatálytalannak jelenti ki, ha a másik fél a tartozást beszámítás által kiegyenlíthette és az elálló nyilatkozat után haladéktalanul kijelenti, hogy a beszámítás jogával ól (848. §.) Aki fenntartott elállási jogát gyakorolja, az nem csak nem-teljesítés miatt nem követelhet kártérítést, ami az elállás mellett fogalmilag ki van zárva, hanem a szerződés megkötéséből eredő kárának — a negatív interessejének — megtérítését sem követelheti, mert önkényszerűen áll el a szerződéstől ós ezt az eshetőséget a szerződés megkötésekor már előre számításba vette. Másként áll a dolog a törvényen alapuló elállási jog tekintetében. Nincs ok, hogy miért ne követelhetné a szerződés megkötéséből eredő kárát az a fél, aki fenntartás nélkül kötötte meg a szerződést és annak hatályában ós foganatba menetelében megbízott, ha a másik fél vétkessége őt elállásra készteti. Az elállás a szerződés előtti állapotot van hivatva helyreállítani, ez az állapot pedig ily esetben az elállóra vonatkozóan csak akkor van teljesen helyreállítva, ha a vétkes másik fél nemcsak a tőle kapott szolgáltatásokat téríti neki vissza, hanem a szerződós megkötéséből eredő kárát is megtéríti. A Tj. tehát az elállónak ehhez való jogát kifejezetten fenntartja (849. §.). Egyebekben, nevezetesen az elállás joghatásaira nézve, a Tj. a fenntartott és a törvényen alapuló elállás között különbséget nem tesz. A másik fél az elállás folytán visszatérítendő szolgáltatások tekintetében akkor is, ha vétkesség nem terheli, nem csupán gazdagodása erejéig, hanem a 838. §-hoz képest felel. Ami az ezen §-ban meghatározott felelősség tekintetében irányadó volt, az a törvényes elállási jogra is talál. Aki kétoldalú szerződés alapján oly szolgáltatást vesz fel, amelynek ellenértókét még meg nem adta vagy nem kellően adta meg, az a kapottat még nem tekintheti végleg a magáénak, annak eleve számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy a szerződés a másik félnek törvényben gyökerező elállási joga alapján még felbomolhatik, és annak éppen azért époly gondosságot kell kifejteni a kapott szolgáltatások tekintetében, mintha a másik fél elállási joga a szerződésben világosan fenn volna tartva. A törvényes elállási jogra vonatkozó különleges szabályoknak a helyzet analógiájánál fogva olyankor is alkalmazást kell nyerniök, amikor az egyik fél részére szerződésileg arra az esetre van kikötve az elállás joga, ha a másik fél nem teljesíti kötelezettségét (844. §.).