Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

826-829., §. 45 teljesítésének egyik hathatós biztosítéka. Minthogy azonban könnyelműen elvállalt bírságkötelezettségből az adósra súlyos vagyoni hátrányok származhatnak, a Tj. ily kikötés érvényességi kellékéül az írásbeli alakot szabja elő (825. •§.). A bírság vagy

4 oly értelemben lehet kikötve, hogy már a főkötelezettség nem teljesítésének vagy nem kellő teljesítésének objectiv ténye, tekintet nélkül e tény okára, állapítsa meg a bírsághoz való jogot; vagy oly értelemben, hogy a bírság csak akkor legyen követelhető, ha a nem teljesítés vagy nem kellő teljesítés az adósnak felróható. A Tj a bírság kikötését ellenkező írásbeli megállapodás hiányában az utóbbi mint az adósra enyhébb értelemben veszi, és e tekintetben nem tesz különbséget a szerint, hogy a főkötelezettség tevőleges vagy nemleges szolgáltatásra irányul-e. Az utóbbi esetben sem kell a bírság kikötésében szükségképen garantiaigéretet látni. A Tj. tehát, midőn a bírság lejáratára nézve azt határozza, hogy tevőleges szolgáltatást biztosító bírság az adós késedelmével, nemleges szolgáltatást biztosító bírság a kötelességen en.es cselekmény véghezvitelével jár le, mjndkét esetben fenntartja az adós részére az exculpálás lehetőségét; a bírság nem jár le, ha a késedelem vagy a kötelességellenes cselekmény neki fel nem róható (826. §.). Ha a bírság a főkötelezettség nem teljesítése esetére van kötelezve, teljesítés és bírság együtt nem követelhető, csak az egyik a kettő közül. A hitelezőtől függ, hogy ily esetben melyik jogát akarja gyakorolni; igazi vagylagos kötelem azonban a Tj. felfogása szerint nem forog fenn, ami kitűnik abból, hogy a hitelező nem veszti el a bírsághoz való jogát azáltal, hogy az adóstól bíróságon kívül vagy per útján a főkötelezettség teljesítését követeli. Még akkor is, ha az adóst a főkötelezettség teljesítésére már jogerejűleg elmarasztaltatta, jogában áll a hitelezőnek a teljesítés helyett a bírságot követelnie. Ellenben ha a hitelező már egyszer kijelentette az adósnak, akár perben, akár magánúton, hogy a bírságot követeli, a főkötelezettség teljesítését többé nem követelheti (827. §.). Ha a bírság a főkötelezettség nem kellő teljesítése esetére van kikötve, a teljesítéshez és a lejárt bírsághoz való jog a hitelezőt cumulative illeti meg. Minthogy a mellékjogok a Tj. szerint nemcsak a főköveteléssel együtt, hanem külön is érvényesíthetők, a bírságkövetelésnek ez esetben a főkövetelés kiegyenlítése után is fenn kellene maradnia, hacsak a hitelező azt az adósnak el nem engedte. Célszerűségi okokból mindazáltal a Tj., fennálló jogunknak megfelelően, felvette azt a szabályt, hogy a teljesítés elfogadása után a hitelező a bírságot csak úgy követelheti, ha ehhez való jogát az elfogadáskor fenntartotta, vagy ha a teljesítés nem kellő volta csak utólag tűnt ki (828. §.). De'csak az egész szolgáltatás elfogadásának van meg ez a hatálya; részteljesítés elfogadása nem jár ily következménnyel. Ha a hitelező a 827. §. esetében nem teljesítés miatt, vagy a 828. §. esetében nem kellő teljesítés miatt kártérítést követelhet, ezt a követelést nem cumulálhatja a bírságköveteléssel; jogában áll azonban, a bírság rendeltetésének megfelelően, kárként a bírságot követelni, anélkül hogy azzal felérő kárt köteles volna bizonyítani és anélkül hogy az adóst e tekintetben az ellenbizonyítás joga megilletné. Hogy követelheti-e a bírság mellett az ennek összegét vagy értékét meghaladó kárt, az attól függ, hogy a felek a szerződési bírság meghatározása által egyúttal limitálni akarták-e a hitelező esetleges kárkövetelését. Ezt a szándékot vélelmezni nem lehet, sem akkor, ha pénzösszegben, sem akkor, ha másnemű szolgáltatásban van a bír-