Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
482 . 1953-1956. §. emelni, ha arra gondolt volna, hogy a távolabbi ivadék a többivel együtt fog öíökölni. Az 1952. §. 2. bekezdése az 1. bekezdésben foglalt alapelvet következetesen kiterjeszti azokra az adományokra is, amelyeket a kieső ivadéktárs helyébe helyettesörökösül kinevezett ivadék kapott. Akár törvényen, akár az örökhagyó rendelkezésén alapul is a megadományozott vadéknak a kieső helyébe való belépése : az örökhagyónak az osztályegyenlőségre irányuló akaratát minden ilyen esetben egyaránt fel kell tételezni. 6. Az osztályrabocsátás módját meghatározó 1953. §. megfelel az I. T. 2037. §-ának. A Tj. az 1953. §-ból kitetszőleg az osztályrabocsátást nem konstruálja önálló kötelemként, hanem csak az osztálykövetelés ellen érvényesíthető kifogás erejével. Ha az osztályrabocsátás az osztály alkalmával elmaradt, anélkül hogy az örököstársak elengedték volna: a megrövidített örököstárs az osztályrabocsátásra kötelezettől az alaptalan gazdagodás megtérítése címén léphet fel. Noha ezek szerint az osztályrabocsátás kötelezettségének nincsen dologi kihatása az ivadéktársak örökrészeinek nagyságára, mindazonáltal ennek az elvnek a következményeit két irányban korrigálni kellett. Vannak esetek, amelyekben az örököstársnak a hagyatéki tartozásokért való felelőssége a hitelezőkkel szemben az örökrészek arányához igazodik (1909. §.); ilyen esetekben visszás lenne és az 1892. §. alapelvével is ellenkeznék, ha az örököstársak felelősségének aránya nem a tényleg kapott osztályrészhez, hanem az eredeti örökrészhez igazodnék. Ily módon az osztályrabocsátó örököstárs a tényleg kapott értéknél nagyobb arányban válnék kifelé felelőssé, és ő viselné örököstársaival szemben az ellenük támasztható visszkereset kockázatát. Ennek meggátlása végett mondja ki az 1954. §. azt az elvet, hogy osztályrabocsátás esetében az örököstársaknak a hagyatéki hitelezőkhöz való viszonya szempontjából örökrészüknek azt kell tekinteni, ami nekik az osztályrabocsátás alapján jár osztályrészül. Másfelől visszás lenne, hogy az osztályrabocsátásra kötelezett örököstárs az osztály előtt (1934. §.) a hagyaték gyümölcseiből nagyobb részt kapjon^ mint amennyire majdani tényleges osztályrésze alapján tarthatna számot, úgy hogy a többletet utóbb visszatéríteni legyen köteles. Ezt az eredményt is akképen helyesbíti az 1954. §., hogy az örököstársak ilyenkor a gyümölcsökben már osztály előtt is az osztályrabocsátás figyelembevételével meghatározott osztályrészük arányában részesedjenek. 7. Az 1955. §-ban a túladományozott ivadéknak az osztályból kimaradására vonatkozólag foglalt szabály megfelel az I. T. 2038. §-ának és az idealcollatio rendszerének szükségszerű folyománya. Pusztán ez az alapelv azonban nem vezetne minden esetben helyes eredményekre, így nevezetesen, ha az egyik törzsben több unoka osztoznék s egyiküket túladomány címén az osztályból ki kell hagyni, az ő ekként megüresedett hányadát nem lehetne pusztán az ő szűkebb törzstársai u 'avara fordítani, mert ily módon azok egyoldalú előnyben részesülnének a többi törzs rovására. Minthogy a túladomány az egész hagyatékot, tehát a többi törzs osztályrészét is apasztja, a túladományozott kiesése folytán a megüresedett hányadot is az összes törzsek hányadainak aránylagos növelésére kell fordítani (úgy, mint az 1620. §. 1. bekezdése esetében). Ennek a helyes aránynak a helyreállítását kívánja biztosítani az 1956. §. 1. bekezdésének 1. mondata, melynek alkalmazását a következő példa mutatja : *} *) Az alább következő valamennyi példa Grosschmidnak fent idézett tanulmányából van véve (id. m. II. k. 293-297. 1.).
