Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

811-812. §. 41 Azonnal követelhető szolgáltatás kikötése esetében az igéretvevő rendelkezési joga a kedvezményezett értesítésével rendszerint megszűnik. Az értesítés ily esetben oly aktusként jelentkezik, amellyel az igéretvevő a harmadiknak szerzett jogot ennek saját korlátlan rendelkezése alá bocsátja (analóg szabályozás a bírói letétbe helyezésnél : 1026. §.). Ha azonban a harmadik javára kikötött szolgáltatás feltételtől függ vagy kezdő határidőhöz van kötve, a harmadiknak a feltétel teljesülése vagy a kezdő idő bekövetkezése előtti értesítése a Tj. szerint az igéretvevő rendelkezési jogát még nem szünteti meg; az kétség esetében az értesítés után is fennmarad, amíg a feltétel nem teljesül vagy a határidő el nem következik (810. §. 2. bek.). A gyakorlati élet megfigyelése azt mutatja, hogy az igéretvevő ily esetben rendszerint azzal a szándókkal köti meg a szerződést, hogy a harmadik javára tett intézkedést mindaddig visszavonhassa, amíg ennek joga órvényesíthetővé nem vált. Az életbiztosítás terén, ahol ez a kérdés különös fontossággal bír, sohasem volt kétség afelől, hogy az igéretvevő azon esemény bekövetkezése előtt, amelyre a biztosítás szól, a szerződést a biztosítóval egyetértően a kedvezményezett beleegyezése nélkül is megváltoztathatja, nevezetesen a biztosítási összeget felemeltetheti vagy leszállíttathatja, más kedvezményezettet jelölhet ki, a kötvényre előleget vehet, azt elzálogosíthatja, engedményezheti, sőt az egész biztosítási ügyletet megszüntetheti (stornírozhatja); mindezt azalatt a feltétel alatt, ha még a kötvény birtokában van. Ha a törvény az igéretvevőnek az ilyen rendelkezést csak a kedvezményezett beleegyezésével engedné meg, ezzel elesnék egyik legfőbb oka az ilyen szerződések megkötésének; mert aki életét neje vagy gyermekei javára biztosíttatja, az azoknak oly jogot akar ugyan szerezni, amelyet mások, nevezetesen a saját hitelezői, tőlük el ne vonhassanak, de önmagának fenn akarja tartani a lehetőséget, hogy ha megszorul, az ügyletbe fektetett pénzét vagy annak egy részét ismét visszavehesse. Az igéretvevő rendelkezési jogának tartalma abban áll, hogy egyoldalúan más kedvezményezettet jelölhet ki vagy a szolgáltatást a maga részére követelheti. Az adós rendszerint nincs abban érdekelve, hogy a szolgáltatás kinek jut, tehát kifogást sem tehet a hitelező személyében ekként végbemenő változás ellen. Az új kedvezményezett kijelölése történhetik az adóshoz intézett nyilatkozattal vagy végintézkedéssel, az utóbbi módon azonban csak akkor, ha a rendelkezési jog az igóretvevőt haláláig illeti. Oly esetben, midőn a kedvezményezett személyének megváltoztatása az adós érdekeit is érinti, az igéretvevő csak az adóssal egyetértően gyakorolhatja rendelkezési jogát. Ugyanez áll természetesen akkor is, ha az igéretvevő tartalmilag akarja a szerződést megváltoztatni vagy ha meg akarja szüntetni (811. §.). A rendelkezési jog azonban, mint a 810. §. szövegében ki van fejezve. az igéretvevőt csak kétség esetében illeti. Lehet, hogy e jog a szerződós tartalma szerint ki van zárva, mely esetben az új kedvezményezett kijelölése, amennyiben még helye van, szintúgy mint a szerződés tartalmi megváltoztatása vagy megszüntetése, csak mindkét fél megegyezésével történhetik. Lehet, hogy az igéretvevő rendelkezési joga a közötte s a kedvezményezett között fennálló jogviszonynál fogva van kizárva, például mert az igéretvevő a kedvezményezettel szemben köteles volt a szerződést az ő javára megkötni, vagy mert az igéretvevő a kedvezményezettel szemben rendelkezési jogáról lemondott. Ily lemondásnak tekinti a Tj. kétség esetében, ha az igéretvevő az adóstól kiállított kötvényt, járadéklevelet vagy a hitelező igazolására szolgáló más okiratot a kedvezményezettnek átadja (812. §.). Képvh. iromány. 1910—1915. XXXHE, kötet 6