Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

\ 809. §. 39 KILENCEDIK FEJEZET. Harmadik személy javára kötött szerződés. 809-821. §. I. T. 1027—1039. §.; Ind. III. k. 194-215.1.; Föelőadm. VI. k. 152-172. 1. [I. J. T. V. évf. 1245—1265.1.] i Bizotts. tárgy. III. i 12—17. 1. [I. J. T. IX. évf. függ.]; II. T. 809-821. §. Az újabb jogfejlődés irányának megfelelően a Tj. a harmadik személy javára kötött obligatorius szerződéseket elvileg hatályosaknak ismeri el. A szerződésből, amelyet a szerződő felek egymással kötnek, nemcsak ezek javára, hanem egy harmadik, a szerződésen kívül álló fél — a kedvezményezett — javára is keletkezhetik követelés, ós pedig anélkül, hogy e harmadiknak a szerződéshez hozzá kellene járulnia vagy külön elfogadási nyilatkozatot kellene tennie, és úgy, hogy a követelés nem az egyik szerződő félről — az igóretvevőről — száll át ő reá (cessio ficta vagy actio mandata útján), hanem közvetlenül az ő személyében keletkezik. Azonban nem minden szerződés, amelyben az egyik fél a másikkal szemben harmadik személy kezéhez teljesítendő szolgáltatásra kötelezi magát, esik a harmadik javára kötött szerződések fogalma alá és alapít meg a harmadik részére önálló ós közvetlen követelési jogot. Ha az egyik szerződő fél kiköti, hogy a másik a szerződósben meghatározott szolgáltatást harmadik személy kezéhez teljesítse, ezt többnyire a saját érdekében teszi anélkül, hogy ezáltal a hitelezői poziciót a harmadiknak akarná juttatni, vagy ezt általában másra akarná feljogosítani, mint hogy a szolgáltatást ő helyette átvehesse. Csak ha a felek azzal a szándékkal kötik az ilyen szerződóst, hogy a harmadik annak alapján közvetlenül jogosítva legyen, lehet a szerződésnek ezt a hatályt tulajdonítani, habár nem szükséges, hogy ebbeli szándékuk a szerződésben kifejezetten ki legyen jelentve (809. §. 1. bek.). Hogy tehát harmadik személy javára kötött szerződés forog-e fenn, az minden esetben ténykérdés, mely a szerződő felek akaratán fordul meg. E kérdés eldöntését a Tj. azon értelmezési szabály felállításával könnyíti meg, hogy a feleknek ebbeli szándékát vélelmezni kell, ha az igóretvevő azzal, hogy a szolgáltatást a harmadik személy javára kötötte ki, felismerhetően ennek érdekeiről, vagy egyúttal ezekről is akart gondoskodni (809. §. 2. bek.). Egyes eseteknek példaképem külön kiemelése feleslegesnek látszott; a legfontosabb esetekben, amelyekben a gondoskodás szempontja talál, joggyakorlatunk jelenleg is elismeri a harmadiknak közvetlen kereseti jogát. Ide tartoznak mindenekelőtt a harmadik személy javára kötött életbiztosítási, életjáradéki és ellátási szerződések ; továbbá azok a vagyonátruházási szerződések, amelyekben az átruházó az átvevővel megígérteti, hogy halála után örököseinek vagy valamelyik örökösének örökrésze fejében bizonyos összeget fog fizetni. Egy harmadik csoportját az ide tartozó eseteknek azok a szerződések képezik, amelyekben valamely dolog vagy vállalat elidegenítője az elidegenítéssel kapcsolatosan egy harmadik személy irányában fennálló oly kötelezettségének teljesítését igérteti meg az átvevővel, amelynek teljesítésére ő maga az elidegenítés folytán képtelenné lett, például ha ingatlan eladásánál az eladó kiköti, hogy a vevő köteles a fennálló bérleti vagy haszonbérleti szerződéseket teljesíteni, ha iparvállalat vagy kereskedelmi üzlet eladásánál az eladó kiköti, hogy a vevő köteles az üzleti személyzetet átvenni stb. Ennélacso-