Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

768-769. §. m HATODIK FEJEZET. Jognyilatkozatok értelmezése. A szerződési akarat hiányai. 768—782. §. I T. 980-995. §.; Ind. III. k. 125-151. 1.; Főelőadói. VI. k. 101-131. 1. [í. J. T. V. évf. 1194—1224. ÍJ ; II. T. 768-781. §. I. A jognyilatkozatok értelmezésének szabályai oly szoros összefüggésben vannak azokkal, amelyek a szerződési akarat hiányaira vonatkoznak, hogy kapcsolatos tárgyalásuk és a jelen fejezetben való összefoglalásuk indokoltnak látszik. Ha szerződést kell értelmezni és a feleknek a szerződés megkötésekor volt közös akarata biztosan megállapítható, az értelmezésnél ennek kell irányadónak lennie (768. §. 1. bek.); és pedig akkor is, ha a szerződés szavainak objectiv mérlegelése más eredményre vezetne is, vagy ha a szerződésnek ekként megállapított értelme nem felel meg annak, ami az adott körülmények között helyes és méltányos lett volna. Az értelmezés elérte célját, ha megállapította a felek valódi akaratát; ennek megcorrigálása nem tartozik hatáskörébe. Ha azonban kétes, hogy a felek hogyan értették közös akaratkrjelentósüket, az objectiv körülmények nagy súllyal esnek a latba. A Tj. szerint ilyenkor azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel a körülményekre és az élet felfogására, a méltányosságnak leginkább megfelel (768. §. 2. bek.). Ha a szerződés nem közös akaratkijelentésbe van foglalva, hanem úgy jött létre, hogy az egyik fél ajánlatát a másik fél egyszerűen elfogadta, a szerződés értelmezése azon fordul meg, hogy mily értelemben vált az ajánlat hatályossá. A Tj. ez esetre kimondja, hogy szerződési ajánlat abban az értelemben veendő ós válik hatályossá, amint azt annak a félnek, akihez intézve van, a fennforgó körülmények józan méltatása mellett az élet felfogása szerint értenie kellett (769. §. 1. bek.). E szabály, mely az elfogadó nyilatkozatra is áll és a 854. §. 2. bekezdése szerint más egyoldalú jognyilatkozatokra megfelelően alhalmazandó, összefügg azzal a felfogással, amelyen a Tj.-nak a szerződési akarat hiányait tárgyazó és különöseri a tévedés figyelembe vételének előfeltételeit meghatározó rendelkezései alapulnak. Minthogy a Tj. nem az akarat dogmát fogadta el a szabályozás alapjául, hanem az akarat kijelentésére : a nyilatkozatra veti a súlyt, önként következik, hogy a jognyilatkozatok értelmezésénél is nem a subjectiv, hanem az objektív álláspontra kellett helyezkednie. Nem az határoz, hogy a nyilatkozatot tevő fél mit gondol magában a nyilatkozat tótelénél ós mily értelmet tulajdonít neki ő maga, hanem hogy hogyan kellett a nyilatkozatot objectiv tartalma és a fennforgó körülmények szerint értenie annak a félnek, akihez intézve van és akivel szemben hivatva van jogi hatást előidézni. Az ajánlat elfogadása esetében e szerint a szerződés azzal a tartalommal jön létre, amellyel az ajánlat a most említett értelmezés mellett bír. Ha az ajánlattevő másként értette ajánlatát, a szerződóst megtámadhatja tévedés alapján, de csak az erre vonatkozó szabályok szerint, tehát csak azon előfeltételek alatt, amelyeket a 774—776. §-ok, azon következménnyel, amelyet a 780. §., és azon módon, amelyet a 786—789. §-ok megállapítanak (769. §. 2. bek.).