Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1325-1328, §. • 205 nézve csekélyebb értékűek, mintsem lettek volna, ha a viszony a szerződésileg meghatározott időben ér véget: az igazság követelménye, hogy ez a külömbözet oly esetben, mikor az időelőtti felmondásra a munkavállaló hibája adott okot, ennek munkabéréből levonassék (1324. §.). A 850. §. 3. bekezdésében foglalt általános szabálynak megfelelően továbbá kimondja a Tj., hogy ha az időelőtti felmondásra a másik fél hibája adott okot, a felmondó a másiktól a szolgálati viszony időelőtti megszűnéséből eredő kárának megtérítését követelheti. E kártérítési követelés érvényesítését a munkavállalónak, ha ő mond fel az 1323. §. bármelyik bekezdése alapján, törvényes vélelem könnyíti meg ; a Tj. ugyanis feljogosítja a munkavállalót, hogy kár bizonyítása nélkül követeljen oly összeget, mely a törvényes felmondási időre eső munkabérnek megfelel, hacsak a munkaadó nem bizonyítja, hogy a kár kevesebb (1325. | 1. bek.). Nehogy továbbá a vétlen munkavállalót, aki hosszabb időre, talán élethossziglan, volt szerződtetve és új megfelelő alkalmazást nem talál, esetleg súlyos hátrány érje annak folytán, hogy a munkaadó a saját személyi vagy vagyoni viszonyaiban beállott változás okából a szolgálati viszonyt az 1323. §. 3. bekezdése alapján felmondja : a Tj. feljogosítja őt, hogy ily esetben a munkaadótól méltányosság szerint meghatározandó végkielégítést követeljen (1325. §. 2. bek.). Akár maga mondott fel, akár neki mondtak fel, mindenesetre méltánylást érdemlő érdeke a tartósan alkalmazott munkavállalónak, hogy a felmondás után azonnal új alkalmazást kereshessen ; a Tj. ugyanazért arra kötelezi a munkaadót, hogy e célra megfelelő szabad időt engedjen neki. A Tj.-nak a szolgálati bizonyítványra vonatkozó rendelkezése külön indokolásra nem szorul (1326. §.). MÁSODIK FEJEZET. Vállalkozási szerződés. 1327-1347. §. I. T. 1626-1646. §.; Ind. IV. k. 358-389.1 : Főelőadm. VII. k. 290-304. 1. (I. J. T. VI. évi 291-305.1.); Bizotts. tárgy. III. f. 98-115. 1. (I. J. T. IX. évf. függ.) II. T. 1327-1347. §. I. A vállalkozási szerződés tárgya valamely műnek előállítása. Mű alatt nem pusztán fizikai productumok értendők ; a Tj. e kifejezésen bármely, akár materiális, akár immateriális eredményt ért, mely munkával elérhető ; dolgok készítésén és átalakításán kívül tehát ide tartozik a személyek és javak szállítása, valamint ide tartoznak a tudományos és művészi alkotások is. Hogy a mű előállításához szükséges munka az operae liberales vagy illiberales körébe esik-e, az itt époly kevéssé határoz, mint a szolgálati szerződésnél (13-27. §. 1., 2. bek.). A vállalkozási szerződés fogalmilag kétoldalú szerződés ; az egyik fél — a vállalkozó — a mű előállítására, a másik fél — a megrendelő — a megállapított ellenérték fizetésére kötelezi magát. Az ellenértéknek azonban, mely akár pénzben, akár más szolgáltatásban állhat, itt sem kell kifejezetten kiköttetnie ; a Tj. a vállalkozási szerződésre megfelelően kiterjeszti a szolgálati szerződésnek a munkabér hallgatólagos kikötésére vonatkozó szabályait (1327. §. 1., 3. bek.). II. A vállalkozó a művet mint munkája eredményét ígéri a megrendelőnek. A Tj. ebből azt a következményt vonja le, hogy a megrendelőnek nemcsak arra van követelése, hogy a vállalkozó a kész művet kellő időben szolgáltassa neki, hanem követelése van — már előbb — arra is, hogy a vállalkozó oly időben fogjon