Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

182 1228-1231. §. hogy ha a kikötmény házastársak javára szól, az egyiknek halála mennyiben érinti a túlélő részére teljesítendő szolgáltatások terjedelmét (1223 — 1227. §.). MÁSODIK FEJEZET. Életjáradék-szerződés. 1228-1231. §. 1. T. 1521-1525. §.; Ind. IV. k. 223-226.1.; Föelőadm. VII. k. 180-182.1. (I. J. T. VI. évf. 181-183.1.); II. T. 1228-1231. §. Az ellátási szerződéssel rokon az életjáradék-szerződés, mely abban különbözik tőle, hogy életjáradék tárgya csak pénz vagy egyéb helyettesíthető dolog lehet, és hogy az időszakonkint ismétlődő szolgáltatások mértéke nem a jogosult szükségletei szerint igazodik, hanem határozottan van megállapítva. A megállapítást illetőleg a Tj. azt az értelmezési szabályt vette fel, hogy a járadékul megállapított összeg kétség esetében az egy évre követelhető járadék összegét jelenti (1229. §.). Az életjáradék, mint már a név kifejezi, valamely személy életéhez van kötve. Ez a személy rendszerint a hitelező ; a Tj. kimondja, hogy aki életjáradék szolgáltatására van kötelezve, azt kétség esetében a hitelező élete fogytáig köteles kiszolgáltatni (1228. §.. 1. bek.). Lehet azonban az is, hogy az életjáradék az adós vagy harmadik személy élete fogytáig van kötelezve. Ha ily esetben a hitelező azon személy előtt hal el, akinek életéhez a járadék kötve van, az a kérdés merül fel, hogy átszáll-e a járadékra való jog a hitelező örököseire. A Tj. e kérdés eldöntésénél külömböztet, hogy az adós ingyen vagy ellenérték fejében vállalta-e el a kötelezettséget: ha ingyen, a járadékra való jog kétség esetében nem száll át, mert liberalitásoknál a kedvezményezett személyére való tekintet szokott döntő lenni; ha ellenérték fejében, a jog kétség esetében átszáll, mert az ellenérték meghatározásánál csak azon személy valószínű élettartama szokott tekintetbe vétetni, akinek életéhez a járadék kötve van. Az erre nézve felállított szabály azonban csak értelmezési szabály; ha az első esetben a körülményekből kitűnik, hogy a kötelezett a hitelező örököseit is akarta kedvezményezni, vagy ha a második esetben kitűnik, hogy az ellenérték meghatározásánál a hitelező korábbi elhalásának eshetősége is számba vétetett (úgy hogy a járadék két élettől volt függővé téve), az értelmezési szabályban kimondott tétel ellenkezője fog állani (1228. §. 2. bek.). Minthogy az életjáradék arra való, hogy a hitelező az életfenntartási költségekre fordítsa, a járadékot előre kell kiszolgáltatni, és pedig ha pénzben áll, a fennálló jognak megfelelően havi részletekben, ha másnemű helyettesíthető dolgokban áll, a járadék tárgyának és céljának megfelelő időközökben. Egyegy járadékrészietet a közfelfogás oszthatatlannak tekint; a Tj. ehhez képest kimondja, hogy ha az a személy, akinek életéhez a járadék kötve van, megéri azon időszak kezdetét, amelyre a járadékot előre ki kell szolgáltatni, a jogosultat az arra az időszakra eső egész járadék megilleti (1230. §.). Külön szabályt vett fel a Tj., más törvényhozások példájára, arra az esetre, ha az a személy, akinek életéhez a járadék kötve van, az adós tiltott cselekménye következtében, vagy ha az adós oly esetben, mikor a járadék az ő életéhez van kötve, öngyilkosság vagy halálos ítélet folytán veszti életét. Minthogy ily esetben az adós vétkessége hiúsítja meg a további járadókrészletek lejáratának