Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

iiM-im§. lei határidőt tűzzön és ennek eredménytelen eltelte után az eladó veszélyére és költségére maga gondoskodjék a tehermentesítésről (1143. §.). Ezzel ki van mondva, hogy a vételárnak visszatartott részét a tehermentesítés költségeire fordíthatja és amennyiben a sajátjából költekezett e célra, költségeinek megtérítését követelheti. Csak ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, kell a vevő részére további jogokat is biztosítani. A Tj. ilyenkor vagylagosan három jogot biztosít neki, amelyek lényegileg a 918. §-ban meghatározott jogoknak felelnek meg : a vevő vagy elállhat a szerződéstől, vagy a dolog visszaadása mellett nem-teljesítés miatt kártérítést, vagy végre a teher átvállalása mellett megfelelő kárpótlást követelhet. E jogok között a vevő rendszerint szabadon választhat. Ha azonban a vétel tárgyán fekvő teher, például egy telki szolgalom, oly csekély jelentőségű, hogy a dolog értékét vagy használhatóságát csak jelentéktelen mértékben csökkenti, a két előbbi jog gyakorlása ki van zárva, és a vevő a teher átvállalása fejében követelhető kárpótlásra van utalva (1144. §. 1. bek.). A most említett szabályok ki vannak terjesztve arra az esetre is, ha az eladó a vétel tárgyát a neki e végre kitűzött megfelelő határidő alatt a tehertől nem mentesíti, a vevőnek pedig nincs e költségekre fedezete (1144. §. 2. bek.). A vevő nem kötelezhető arra, hogy a tehermentesítésre a sajátjából költekezzék, sem arra, hogy előbb per útján szorítsa az eladót a tehermentesítés keresztülvitelére, és mindaddig, míg a végrehajtás folyamán az eladónak erre való képtelensége ki nem tűnik, a bizonytalan jogállapot hátrányait tűrje. III. Ha a vevő a szerződés megkötésekor a harmadik személynek a vétel tárgyára vonatkozó jogát ismerte, az eladó szavatossága ki van zárva; kérdés lehet azonban, hogy ne követelhesse-e a vevő legalább a vételár visszafizetését abban az esetben, ha a harmadik a tárgyat tőle elperli. Ezt a kérdést csak abban az esetben kell tagadóan eldönteni, ha a vevő a tárgyat mint elperlés veszélye alatt állót a saját kockázatára vette meg, mert ez esetben aleatorius szerződés forog fenn, amelynek tárgya az az esély, hogy a harmadik fogja-e jogát érvényesíteni vagy sem. Rendszerint azonban a felek nem ily értelemben, hanem azzal a szándékkal kötik a szerződést, hogy a vételár a vevőnek visszajárjon, ha ő annak folytán, mert a harmadik érvényesíti a jogát, a vétel tárgyától elesik; a Tj. ugyanazért ily tartalmú dispositiv szabályt állít fel (1145. §.). A vételár visszafizetése az egyetlen kötelezettség, mely az eladót ez esetben terheli; az elállásra vonatkozó szabályok egyebekben nem nyernek alkalmazást; sem az eladó nem követelheti az időközi hasznoknak, sem a vevő a vételár időközi kamatainak megtérítését. IV. A szavatosság szabályai függetlenek a kárveszély átszállásának kérdésétől ; az eladó nem szabadul a szavatosság következményei alól azáltal, hogy az eladott dolog elpusztul oly időben, amikor a kárveszély már a vevőre szállt át. Ez a jogért való szavatosság tekintetében szintúgy áll, mint a dologhiányok miatti szavatosságra nézve. Csak abban az esetben áll a Tj. szerint, a 906. §. általános szabályának megfelelően, az ellenkező, ha a jogátruházás kötelezettségének teljesítését kizárólag a dolognak az eladó hibáján kívül ily időben történt elpusztulása hiúsította meg, mert ez esetben az eladót terhelő szolgáltatás oly körülménynél fogva vált lehetetlenné, amelyért nem ő, hanem a vevő felelős (ll46. §.). 11. Szavatosság a dolog hiánymentességéért. I. A jogért való szavatosság szabályaitól lényegesen eltérő elvek szerint szabályozza a Tj. az eladónak az eladott dolog hiánymentességéért való szavatosságát arra az esetre, ha a felek ennek előfeltételeit és tartalmát szerződéssel nem állapíKépvh. iromány. 1910—1915. XXXHI. kötet. 21