Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1129-1133. §.. 157 teljesítésre időt engedni (929. §. 2. bek., 927. §. 3. bek.), a nem-teljesítés miatt követelhető külömbözetet akár a késedelem beálltának, akár a kártérítési jog megnyíltának időpontja szerint számíthatja, mert a nem-teljesítés miatt követelhető kár nem lehet kevesebb annál, amit késedelem miatt követelhetne. Egy a megjelölt időpontok közé eső időpontnak magasabb árát a vevő csak abban az esetben veheti a kárfelszámítás alapjául, ha a körülmények kellő alapot szolgáltatnak arra a feltevésre, hogy a dolgot, ha megkapja, illetőleg kellő időben kapja meg, ebben az árban értékesítette volna. Az árkülönbözet azonban, mint vélelmezett kár, a vevőt nem feltétlenül, hanem csak annyiban illeti meg, amennyiben a valóságos kárnak megfelel. A Tj., eltérve e tekintetben a K. T. 356. §-ának 2. pontjától, az eladónak fennhagyja az ellenbizonyítás jogát; amennyiben az eladó kimutatja, hogy a vevőnek nem merült fel az árkülönbözettel felérő kára, az árkülönbözeti követeléstől szabadul. Az ellenbizonyítás késedelemre alapított keresettél szemben főleg arra fog irányulhatni, hogy a vevő, ha kellő időben kapja is meg a dolgot, azt megtartotta volna addig az ideig, amikor tényleg megkapta ; nem-teljesítésre alapított keresettel szemben főleg arra, hogy a vevő más megfelelő vétel által kár nélkül vagy csekélyebb kárral fedezte, vagy kellő gondosság mellett fedezhette volna magát (1129 — 1131. §). Az eladónak, ha ő követelhet késedelem vagy nem-teljesítés miatt a vevőtől kártérítést, a Tj. nem engedi meg az abstract kárfelszámítást; az 1032. §., mely lehetővé teszi neki, hogy az eladott dolgot a késedelmes vevő rovására eladassa és magát a vételárból saját követelésére nézve kielégítse, az ő érdekeiről eléggé gondoskodik. VII. Az ú. n. külömbözeti ügyletekből vagyis a szállítási szerződés alakjába burkolt azokból az ügyletekből, amelyeket a felek oly kikötéssel vagy legalább azzal a szándékkal kötnek, hogy effectiv szállítás semmi esetre sem fog történni, hanem az ügylet a lebonyolítási idő árfolyama szerint számítandó árkülönbözet fizetésével fog rendeztetni, joggyakorlatunk szerint bírói úton érvényesíthető követelés nem származik. A Tj. ugyanezen állásponton van; a külömbözeti ügylet nincs reális szükséglet kielégítésére számítva, a nyereség tehát, amelyre a felek a piaci vagy tőzsdei ár jövőbeli alakulásához képest számítanak, gazdaságilag szintoly igazolatlan, mint a játéknyereség. A Tj. ugyanazért azon criteriumok közelebbi meghatározása mellett, amelyek a szerződésnek külömbözeti jellegét megállapítják, e szerződéseket játékügyleteknek jelenti ki és ezzel a 750., 751. §-ok rendelkezéseinek veti alá (1132. §.). MÁSODIK FEJEZET. Szavatosság. 1133-1172. §. I. T. 1116 -1469. §.; Ind. IV. k. 79-152. Főelőadm. VII. k. 66-116. 1. (I. J. T. VI. évf. 67-117. 1.); Bizotts. tárgy III. f. 69-84. 1. (I. J. T IX. évf. függ.); II. T. 1133-1172. §. I. Szavatosság a jogért. I Az eladónak az 1113. §-ban megállapított jogátruházási kötelezettsége a jogért való szavatosság szabályaiban találja kiegészítését és közelebbi kifejtését. Az eladó szavatol a vevőnek, hogy harmadik személynek nincs a vétel tárgyára nézve oly joga, mely a vevő jogszerzésének útjában áll vagy a vevő ellen érvényesíthető (1133. §. 1. bek.). Az eladó tehát nemcsak a 909. §. korlátai között felel a