Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

138 1057—1061. §. szerint a bírói egyességgel vagy egyéb végrehajtható okirattal megállapított követelésekről is áll. II. Minthogy az elévülés oly joghátrány, amely a hitelezőt a követelés érvényesítésében elkövetett mulasztása következtében éri, a törvény nem zárkózhatik el az elől, hogy bizonyos jogi és tényleges akadályokat, amelyek a követelés érvényesítésének útjában állanak, figyelembe vegyen, és az alatt az idő alatt, míg az ilyen akadály fennáll, az elévülést szüneteltesse (elévülés nyugvása). A Tj. álláspontja e tekintetben a következő: a) Azon jogi paroemiának megfelelően, hogy »agere non valenti non currit praescriptio*, az elévülés nyugszik, amíg az adós a lejárt tartozására kapott halasztás alapján vagy más okból múlóan megtagadhatja a teljesítést. Csak halasztó kifogások vétetnek e tekintetben figyelembe; ha az adós peremptorius kifogás alapján mindenkorra megtagadhatja a teljesítést, a követelés csak névleg áll fenn; nem volna célja, hogy a törvény ily értéktelen követelést az elévülés ellen megvédjen, míg az adósra nézve esetleg fontos lehet, hogy egy nehezen bizonyítható kifogás érvényesítése helyett egyszerűen az elévüléssel védekezhessék. De a halasztó kifogások közül is ki vannak véve azok, amelyeknek elhárítása a hitelezőn áll, mint pl. a 901. §-on alapuló kifogás. Az elévülés céljával ellenkeznék, ha a hitelező a saját mulasztása által vonhatná ki a követelést az elévülés alól (1057. §. 1. pontja). b) A jogszolgáltatás szünetelése oly akadály, mely absolute lehetetlenné tévén a követelés érvényesítését, a jogi akadályokkal közel rokon. Ez indokolja, hogy a Tj. ezt az akadályt, akár az elévülés kezdetén, akár annak folyama alatt vagy a végén áll be, mindig figyelembe veszi. A jogérvényesítésnek egyéb tényleges akadályai közül a Tj. csak a hadi szolgálatot (azaz a háború alatti katonai szolgálatot) és az erőhatalmat veszi figyelembe; ezeket azonban, nehogy az elévülési idő túlhosszúra legyen kinyújtható, csak akkor, ha ennek utolsó hat hónapja alatt fordulnak elő (1057. §. 2. p.). c) Ha egyességi tárgyalás, vagy ha a követelés valóságának vagy mennyiségének megállapítása végett szerződésileg kikötött perenkívüli eljárás (mint pl. vasúti fuvarozási ügyben felszólamlási, vagy biztosítási ügyben kármegállapítási eljárás) van a felek között folyamatban : a jogviszony természetének és a felek felteendő szándókának az felel meg, hogy ennek tartama alatt az elévülés nyugodjék. A hitelező nem bocsátkozhatnék nyugodtan ily tárgyalásba vagy eljárásba, ha nem volna bizonyos afelől, hogy időközben res integra marad; másrészt az ilyen perenkívüli eljárás célját tévesztené, ha még mielőtt befejeztetik, a hitelező mégis kénytelen volna jogainak megóvása végett keresetet indítani. A Tj.-nak idevonatkozó szabálya megfelel a biztosítási ügyekben régóta követett bírói gyakorlatnak (1057. §. 3. pont). d) A családjogi viszony erkölcsi természete és a kegyelet szempontja igazolja, hogy házastársak közötti követelések elévülése s házasság tartama alatt, szülő és gyermek közötti követeléseké a gyermek kiskorúságának tartama alatt, gyám és gyám olt, gondnok és gondnokolt közötti követeléseké a gyámságnak vagy gondnokságnak tartama alatt nyugszik (1057. •§. 4. p.). e) Kiskorú és gyámság alá helyezett személyek az ellenük folyó elévüléssel szemben védelemre tarthatnak számot annyiban, amennyiben perképessóggel nem bírnak és nincsen törvényes képviselőjük. A képviselő hiányát azonban a Tj., nehogy az elévülési idő túlságosan elhúzódjék, csak akkor veszi figyelembe, hogy az elévülési idő utolsó hat hónapja alatt fordul elő; ki-