Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

132 1046-4047. §. régi kötelezettségének fenntartásával, ugyanazon szolgáltatásra irányuló új, accessorius kötelezettséget vállalt oly célból, hogy a hitelező akár az egyik, akár a másik jogalapon követelhesse a szolgáltatást. Az új követelés keletkezése s a réginek megszűnése az újításnál együtt jár, egymást kölcsönösen feltételezi. Ha az új követelés semmis, a régi nem szűnik meg; ha megtámadás következtében érvénytelenné válik, a régi ismét feléled. Viszont azonban az új követelés keletkezése is attól függ, hogy általa a régi megszüntettessék; tehát — minthogy csak létező követelés szüntethető meg — attól, hogy a régi követelés az újító szerződós megkötésekor fennállott legyen. Semmis jogügyletből származtatott követelést e szerint nem lehet megújítani (1046. §. 1. bek.). Kényszerítő jogszabályok, amelyek a régi követelés érvényesítését kizárják vagy korlátozzák, az új követelésre is kihatnak ; bírói úton nem érvényesíthető követelés megújítása esetében tehát ismét csak ugyanolyan fogyatékos hatályú kötelem keletkezik (1046. §. 2. bek.). Elvileg a régi követelésnek ellenvethető többi kifogásokat is ellene lehet vetni az újnak; minthogy azonban az újító szerződós megkötésének tényében hallgatólagos lemondás foglaltatik azokról a kifogásokról, amelyeket az adós akkor ismert és fenn nem tartott, az adósnak az a joga, hogy az új követelés ellen a réginek alapján kifogásokat emelhessen, ekként korlátozva van. Hogy a régi követelésnek ellenvethető elévülés kifogásával akkor sem élhet, ha azt az újító szerződós megkötésekor nem ismerte, az a Tj.-nak az elévülés kérdésében elfoglalt álláspontjából következik (1046. §. 3. bek.). A régi követelés megszűnése következtében az azt biztosító mellékjogoknak : a kezességnek, zálogjognak és jelzálogjognak is meg kellene szünniök. Ez a következmény azonban, amennyire megfelel a jogászi következetességnek, oly annyira nem felel meg a Tj. szerinti újítás eseteiben a gyakorlati élet követelményeinek. A közfelfogás sohasem tudott megbarátkozni azzal a szabállyal, hogy a hitelezőnek azért, mert vételári követelése kölcsön- vagy váltóköveteléssé változott át vagy mert tiltott cselekményből eredő követelése szerződésileg megállapíttatott, a követelésére nézve szerzett biztosítékoktól el kell esnie. A Tj. rendszerében, mely az újításban nem teljesítést pótló, a hitelező azonnali kielégítését eredményező jogügyletet, hanem a hitelviszonynak más jogalapon való folytatását látja, kétszeresen visszás volna, ha a hitelező a hitelezés fejében kapott biztosítékait akaratán kívül elvesztené, mielőtt a hitelviszony valójában véget ért. A mellékjogok megalapításánál a felek első sorban azt a gazdasági eredményt tekintik, amelyet a mellékjog által biztosított kötelem hivatva van előidézni; nem azt, hogy az adós minő jogalapon van kötelezve ezen eredmény létrehozására. A törvényhozó tehát helyesen tekintheti a mellékjogok megalapításánál a felek rendszerinti intentiójának, hogy a mellékjog arra az esetre is biztosítékul szolgáljon a hitelezőnek, ha a követelés egy ugyanolyan szolgáltatásra irányuló, gazdaságilag vele azonos követeléssel helyettesíttetik. E megfontolások indították a Tj.-ot azon dispositiv szabály felállítására, hogy a régi követelést biztosító kezesség, zálog- ós jelzálogjog ellenkező megállapodás hiányában az új követelés biztosítására is szolgál, amennyiben ez a régit a szolgáltatás terjedelmére nézve meg nem haladja (1047. §. 1. bek.). Az ellenkező megállapodás, amely e szabály alkalmazását kizárja, lehet akár olyan, mely a mellékjog megalapításánál az abban részes személyek között, akár olyan, mely az újító szerződós megkötésekor a a hitelező és az adós között jött létre. Lehet hallgatólagos is; a mellékjogok átszállása pl. kizártnak lesz tekintendő, ha a hitelező az újító szerződós