Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1035-1036. §. 127 akkor szembetűnők, ha azokra az esetekre gondolunk, amelyekben az adós valamely követelést éppen csak beszámítás útján érvényesíthet, de önállóan nem (817., 970., 999. §-ok, 1036. §. 2. mondata). Más (perjogi) kérdés az, hogy az illiquid ellenkövetelésre alapított beszámítás kifogását mennyiben kell a főüggyel kapcsolatosan tárgyalni, mennyiben lehet külön eljárásra utasítani. Az adós materiális beszámítási jogát ez a kérdés nem érinti; ha a beszámítás kérdése a perben külön elj utasíttatik is, ez az eljárás nem szorítkozhatik az ellenkövetelés megítélésére, hanem kiterjed arra, hogy a beszámítás jogkövetkezményei akként állapíttassanak meg, mintha az ellenkövetelés már kezdettől fogva liquid lett volna. Ahhoz, hogy a beszámítás joghatásai beálljanak, a Tj. szerint nem elegendő, hogy annak az 1034. §-ban meghatározott előfeltételei fennforogjanak, hanem az érdekelt fél akaratkijelentése is megkívántatik. Nem szükséges azonban, hogy a beszámítás per útján érvényesíttessék; a beszámítás a Tj. szerint végbe megy az arra hivatkozó félnek a másik félhez intézett, akár perbeli, akár perenkívüli nyilatkozatával (1035. §. 1. bek.). A beszámításnak fent kiemelt céljából és természetéből önként következik, hogy a beszámítási nyilatkozatot sem feltételhez, sem, határidőhöz kötni nem lehet. A feltételes beszámítástól azonban meg kell külömböztetni a perben, tett eventuális beszámítási nyilatkozatot, amelytől az adóst annál kevésbé lehet elzárni, mert a beszámításra nézve conditio juris, hogy a másik fél követelése fennálljon. A Tj. netáni félreértés elhárítása céljából az adós ebbeli jogát kifejezetten fenntartja (1035. §. 2. bek.). Ha akár a beszámításra használt, akár a másik követelés fenn nem áll, a beszámítási nyilatkozat hatálytalan, mert tárgytalan. De a fennálló követelések közül sem mindegyik alkalmas arra, hogy beszámításra használtassák vagy beszámítás által törlesztessék. Oly követelést, amely bírói úton nem érvényesíthető vagy amelynek kifogás áll útjában, beszámításra használni nem lehet, mert a beszámítás a jogérvényesítés egy neme; ahol tehát a kényszerérvónyesítés egyáltalán ki va.n zárva, a másik fél beleegyezése nélkül beszámításnak sem lehet helye. Szintoly kevéssé lehet a Tj. szerint oly követelés alapján beszámítással élni, amely megtámadható jogügyletből ered, mert a beszámítás a másik követelésre nézve a teljesítést pótolja, a hitelező pedig egy megtámadható jogügyletből eredő, tehát fennállására nézve kétes követelést a maga követelése kiegyenlítéséül elfogadni nem köteles (1036. §. 1. mond.). Az elévült követelésekre nézve azonban, habár ezeknek is kifogás áll útjukban, kivételt kell tenni. Ha két beszámítható követelés áll egymással szemben, a beszámítási nyilatkozat sokszor csak azért marad el, mert az adós felteszi, hogy a hitelező a két követelést úgyis hallgatólag elszámoltnak és elszámolás által kiegyenlítettnek tekinti. Nagy mértékben méltánytalan volna és a jóhiszeműségbe ütköznék, ha az a fél, akinek követelése később évül el, a másik félnek ezt a feltevését arra használhatná fel, hogy megvárva, amíg ennek követelése elévült, a saját követelését a beszámításra való tekintet nélkül érvényesítse. A méltánytalanság különösen oly esetben volna kirívó, amikor a beszámítási nyilatkozat perenkívül meg is történt, de nem bizonyítható. A Tj. ugyanazért kimondja, hogy az elévülés kifogása nem akadálya a beszámításnak, ha a követelés még nem volt elévülve, amikor a beszámítás lehetősége megnyílt (1036/ §. 2. mond.). Azon szabály alól, hogy a követelések beszámítás által törleszthetők, a Tj. egyes követelésekre nézve kivételt tesz és e követeléseket a beszámítás