Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

124 1031. §. Letóthatóságokul a Tj. fennálló jogunkkal egyezően és azon fokozott garantiára való tekintettel, amelyet a bírói ellenőrzés nyújt, a bíróságokat jelöli ki. Minthogy a letétel vagy őrizetbeadás a teljesítést pótolja, az eljárásra a teljesítési hely bíróságának kell illetékesnek lennie. Mindazáltal a más bíróságnál történt letétel vagy őrizetbeadás is hatályos, ha a hitelező érdekeire nem sérelmes vagy ha a hitelező hozzájárult (1023. §.). Ami különösen a letételt illeti, a Tj., jelenlegi jogunkkal (v. ö. 39.425/1881. I. M. sz. rendelet 2. £. I.) lényegileg megegyezően, a készpénzt, drágaságokat, értékpapírokat és egyéb — bárminő — okiratokat jelöli meg oly tárgyakul, amelyeket bírói letétbe lehet helyezni. A letett dolgokat, a készpénz kivételével, természetben kell megőrizni. A készpénzre nézve a letétkezelési szabályok elrendelhetik, hogy a letétellel az államkincstár tulajdonába megy át; ily esetben a hitelezőnek a letét alapján követelése támad a kincstár ellen ugyanoly pénzösszegnek és a letéti kamatoknak fizetésére (1022. § 1., 3. bek.). Az elévülés szabályai szerint csak ez utóbbi esetben évülne el a hitelezőnek az államkincstár elleni követelése a rendes húsz év alatt, míg a természetben őrzött dolgok kiadása iránti követelés elévülése a 1062. §. 2. bekezdésének szabálya által ki volna zárva. Minthogy azonban nincs belső ok arra, hogy a törvény a természetben és a nem természetben őrzött letétek között ebben a vonatkozásban különbséget tegyen; és minthogy másrészt az államhatóságokat a hitelező által fel nem vett letétek örökös őrzésével terhelni nem lehet: a Tj. az elévülés kizárásával a letétek minden nemére egy egységes — harminckét évi — határidőt állapít meg, mely a hitelezőnek a letételről való értesíttetésétől számítandó, és melynek elteltével a hitelezőnek az a joga, hogy az államkincstártól a letét kiadását követelje, megszűnik, hacsak a hitelező a határidőn belül jogát keresettel nem érvényesíti vagy a bíróság a letétet neki ki nem utalványozza. A határidő elég hosszú arra, hogy a hitelező a maga érdekeiről gondoskodhassék. A kiutalványozott, de fel nem vett letét kiadása iránti követelés a rendes — húsz évi — elévülésnek van alávetve (1029. §. 1., 2. bek.). Ha a hitelezőnek a letét kiadása iránti követelése ehhez képest megszűnt vagy elévült, az a kórdós merül fel, hogy mi történjék az ilyen felszabadult letétekkel? A Tj. tekintettel arra, hogy az adós a letétellel csak azt szolgáltatta, amire kötelezve volt, és ennek fejében kötelezettsége alól felszabadult, nem találta indokoltnak, hogy az ilyen letét az adósnak visszaadassók, hanem azt az államkincstárnak juttatja, illetőleg a természetben őrzött dolgok tulajdonát az államkincstárra szállítja át; mindazáltal azzal a modus-szal, hogy a letét értéke a közelebbről meghatározott szociális és jótékony célokra fordítandó (1029. §. i., 4 bek.). Bírói őrizetbe bármely ingó dolgot lehet adni, amely bírói letétre nem alkalmas. Az ilyen dolgot a bíróság zárgondnok által, vagy ha raktári kezelésre alkalmas, közraktárban őrizteti. Az őrzési költségről ugyanaz áll, ami a letétel költségéről (1030. §,). Az a körülmény, hogy a bírói őrizetbe felajánlott dolgot megromlás veszélye fenyegeti vagy hogy megőrzése rendkívüli nehézséggel vagy aránytalan költséggel járna, nem ok arra, hogy a bíróság a dolognak őrizetbe vételét megtagadja, de az ilyen dolgot az őrizetbevétel után haladéktalanul eladatja. Ugyanez áll magától érthetően, ha utólag áll elő a romlás veszélye vagy oly körülmény, mely a megőrzést rendkívül nehézzé vagy aránytalanul költségessé teszi. Azonban más esetekben is könnyen aránytalan összegre