Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1020. §. 121 nyugtatvány miot jogalapnélküli szolgáltatás az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint visszakövetelhető, a Tj. az utóbbi értelemben dönti el, feltéve, hogy oly szem ly nyugtatványáról van szó, aki a követe lésről szabadon rendelkezhetik (1019. $.). A nyugfcatvány elsősorban kétségtelenül tény beismerést tartalmaz, annak beismerését, hogy a szolgáltatás megtörtént; de jelentősége ezzel nincs kimerítve. A forgalomban uralkodó felfogás szerint a hitelező a nyugtatványozás által egyúttal azt az akaratát fejezi ki, hogy a kötelem megszűntnek tekintessék, hogy az adós liberálva legyen; ennyiben tehát a nyugtatvány egyúttal rendelkezést foglal magában Ezzel a felfogással függ össze, hogy a hitelező akárhányszor oly esetben is nyugtatványozza az adósnak a szolgáltatást, amikor a követelés nem-teljesítés által, hanem más módon, például elszámolás vagy elengedés által szűnt meg. A nyugtatvány adásában és átvételében a feleknek az az akarata nyilvánul, hogy a kötelem épúgy feltétlenül és teljesen szűnjön meg, mint teljesítés által Csak a nyugtatvány ilyen felfogásából magyarázható meg az is, hogy az gyakran a szolgáltatás reményében előre adatik át a, hitelezőnek, például előre küldetik be a közpénztárhoz, amelyből a teljesítésnek tör tennie kell. Ha a nyugtatvány nem volna más, mint tónybeismerés, az ilyen előre kiállított nyugtatvány, mint a valósággal ellenkező beismerés, semmi értékkel sem bírna; az adósnak a teljesítést minden esetben külön kellene bizonyítania. Szintoly kevéssé szolgálhatna a nyugtatvány az adós védelmére oly esetbén, midőn az nem tényleges teljesítés, hanem elszámolás vagy elengedés alapján állíttatott ki; az adósnak külön kellene az elszámolást, az elengedést bizonyítania, holott a felek a nyugtatványozással éppen ezt a bizonyítást akarták szükségtelenné tenni. A Tj. tehát a forgalom érdekében levőnek tartja, hogy a nyugtatvány ne egyszerű ellenbizonyítással, hanem csak a condictiók szabályai szerint legyen megdönthető. Ez azonban csak abban az esetben áll, ha a nyugtatványt a hitelező maga vagy oly képviselője állította ki, aki a követelésről szabadon rendelkezhetik. Ha a nyugtatvány kiállítójának meghatalmazása csak a tényleges teljesítés elfogadására terjedt ki, a követelésre vonatkozó egyéb rendelkezései, például annak elszámolása vagy elengedése, magától érthetően hatálytalanok. Ily meghatalmazott arra sem tekinthető jogosítottnak, hogy az adósnak a teljesítés megtörténte előtt, előre adjon nyugtatványt. Az ő nyugtatványa tehát nem mint a követelésről való rendelkezés, hanem csak annyiban jöhetvén tekintetbe, amennyiben ténybeism érést tartalmaz, egyszerű ellenbizonyítással megerőtleníthető. Magától értetődik és a szöveg is utal reá, hogy a nyugtatvány tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés miatt épúgy megtámadható, mint bármely más jognyilatkozat. Ha a követelésről adóslevél van kiállítva, az adós a szolgáltatás nyugtatványozásán kívül az adóslevél visszaadását, vagy ha csak részfizetést teljesített, ennek az adóslevélre feljegyzését követelheti (1020. §. 1. bek.). Ezek is a hitelezőt terhelő oly viszonos kötelezettségek, amelyek az adós kötelezettségével egyidejűen telj esi tendők. Ha az adóslevél megsemmisült vagy elveszett, az osztrák ptkv. 1428. §-a, és ezt követve hazai joggyakorlatunk (Kúria 33. sz. teljes ülési döntvénye) megkívánja, hogy az adóslevél megsemmisíttessék; amíg ez meg nem történt, a hitelező csak azt követelheti, hogy az adós helyezze letétbe a tartozási összeget. Ez a nézet sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít az adóslevélnek, mint amellyel az a Tj. egyéb rendelkezései szerint bír. Az adóslevél bírói megsemmisítését csak abból az okból lehetne megkívánni, hogy az adós harKépvh. Iromány. 1910—1915. XXXUL kötet, 16