Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1007. §. 115 kül az adóshoz való viszon3'ára és különösen arra, hogy az átvállalás fejében kikötött ellenértéket attól megkapta-e vagy sem. A Tj. szerint a szerződés, amelyet az adós a harmadikkal arra nézve köt, hogy ez az ő tartozását átvállalja, a.kötelmi joghatásokon kívül bizonyos körülmények között a harmadik terhére dologi kötöttséget is eredményez. Ha ugyanis a harmadik az írásbeli szerződés tartalma szerint feltétlenül ós viszontszolgáltatástól függetlenül kötelezte magát az adóssal szemben az átvállalásra, akkor a Tj. ezt a kijelentést úgy tekinti, mint az adósnak adott visszavonhatatlan meghatalmazást, hogy a szerződés közlésével az átvállalási szerződós kötésére vonatkozó ajánlatot a harmadik nevében ő intézhesse a hitelezőhöz (1006. §. 3. bek.). Az átvállalási szerződés, ha a hitelező az ajánlatot elfogadja, ez esetben is a hitelező és az átvállaló között van megkötve. Ami az 1006. § 3. bekezdése szerint az adósnak adott jogosítvány előfeltételeit illeti, a tartozás átvállalás kötelezettsége nemcsak akkor van viszontszolgáltatástól függetlenül elvállalva, ha viszontszolgáltatás egyáltalán nem jár, hanem akkor is, ha a szerződés tartalma szerint az átvállalási kötelezettség teljesítése nincs synallagmatikus kapcsolatban a viszontszolgáltatás lerovásával, tehát különösen, ha a viszontszolgáltatás hitelezve van. Ellenben azon az alapon, hogy a, szerződésileg kikötött viszontszolgáltatást már teljesítette, az adós nincs jogosítva, az 1006. §. 3. bekezdéséhez képest eljárni, mert ez nem oly liquid tényállás, amelyre a hitelező elfogadó nyilatkozatát biztosan alapíthatná. Minthogy oly esetben, midőn harmadik személy az adóssal állapodik meg abban, hogy tartozását átvállalja, mindegyik félnek érdekében áll megtudni, hogy az ajánlat megtörtént-e és minő eredménnyel, a Tj. e tekintetben kölcsönös értesítési kötelezettséget állapít meg (1006. §. 4. bek.). Ha a hitelező nem fogadja el az átvállalási ajánlatot, amelyet az 1006. §. esetében a harmadik neki tett, akkor az adós és a harmadik között létrejött szerződés közvetlen célja meghiúsult. A szerződő felek szándóka azonban rendszerint nem az, hogy szerződésük ez esetben hatálytalan legyen, hanem az, hogy legalább a kettőjük közötti viszonyban a tartozás a harmadik személy tartozásának tekintessék és ez utóbbi köteles legyen arról gondoskodni, hogy a hitelező az adóst e követelés miatt meg ne támadja. Kétes lehet azonban a harmadik személy által erre nézve elvállalt kötelezettség terjedelme, jelesül az, hogy a harmadik az adós azonnali exnexuatióját legyen-e köteles kieszközölni, vagy csak a követelésnek lejáratkori kiegyenlítéséről gondoskodni. A Tj. dispositiv szabálya szerint a harmadik csak az utóbbira van kötelezve (1007. §. i. bek.). Az azonnali mentesítést a harmadik, ha a követelés még le nem járt ós az adóst az idő előtti teljesítés joga nem illeti meg, a hitelező beleegyezése nélkül egyáltalán nem eszközölheti ki, beleegyezését pedig esetleg csak aránytalan áldozatok árán volna képes megnyerni. Ily túlszigorú kötelezettség a felek rendszerinti szándékának nem felel meg; a ,felekre kell tehát bízni, hogy azt, ha akarják, az adott esetben külön kikössék. Minthogy azonban az adós többnyire nincs abban érdekelve, hogy mi módon mentesíti őt a harmadik, az utóbbinak fenn kellett hagyni azt a jogot, hogy a hitelező lejáratkori kielégítése helyett más módon eszközölje ki az adós felmentését. A z adós, aki harmadik személlyel abban állapodik meg, hogy ez tartozását át* vállalja, ezt rendszerint azzal a szándékkal teszi, hogy megszabaduljon tartozása alól; nem azzal, hogy a hitelező érdekeiről gondoskodjék és neki 15*