Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

716-719. §. 7 delkezhetnek keresményükről, és kötelezettséget annyiban vállalhatnak, amenynyiben életfenntartásukhoz szükséges (716. §.); 3. azon kiskorúak javára, akik a gyámhatóság engedélyével bárminő önálló kenyérkereső foglalkozást űznek:' az ilyenek nem válnak ugyan ezáltal teljeskorúakká, mint fennálló jogunk (1877 : XX. t.-c. 5. §-a) szerint az, aki élete tizennyolcadik évének befejezése után az atyának, illetőleg a gyámnak gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önálló ipartűz; de maguk köthetik meg önállóan mindazokat a szerződóseket, amelyek ily foglalkozással rendszerint járnak (717. §. 1. bek.). A most említett rendelkezések céljából önként következik, hogy a kiskorú azon jogügyleteinek is érvényeseknek kell lenniök, melyek általa törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül érvényesen kötött szerződós teljesítésére, felbontására vagy a 715—717. §-ok korlátai közötti módosítására vonatkoznak ós hogy ugyanebben a körben harmadik személyek is hatályosan intézhetnek a kiskorúhoz egyoldalú jognyilatkozatot (718. §.). Minthogy a kiskorú azokban az esetekben, amelyekben a szerződést önállóan maga kötheti meg, annak tárgyáról szabadon rendelkezhetik, a polgári perrendtartás értelmében őt arra nézve a perképesség is megilleti. Míg az eddig tárgyalt rendelkezésekben a Tj.-ot főleg a kiskorú saját érdeke vezette, két másik rendelkezésében a forgalom biztonságának érdeke volt az irányadó szempont, Ha kiskorú ipari vállalatot vagy kereskedelmi üzletet önállóan folytat, a vele érintkezésbe lépő harmadik személy joggal felteheti, hogy.a kiskorú megkapta reá a gyámhatóság engedélyét, mert ellenkező esetben sem a gyámhatóság, sem az iparhatóság nem tűrhetné meg a vállalatot vagy üzletet. A jóhiszemű forgalom érdekével ellenkeznék, ha a harmadikat kár érhetné abból, hogy ezen jogos feltevésében csalódott. A Tj. tehát kimondja, hogy a kiskorúnak oly szerződése, amelyet ezen vállalata vagy üzlete körében kötött, akkor is érvényes, ha a gyámhatóság nem adta volt meg a vállalat vagy üzlet folytatásához az engedélyt, kivéve ha a másik fél a szerződés megkötésekor ezt tudta (717. §. 2. bek.). Ugyancsak a másik fél érdekére való tekintet vezette a Tj.-ot azon szabály felállításánál, hogy a kiskorúnak oly szerződése, amelynek érvényéhez a törvényes képviselő beleegyezése szükséges, ennek hiányában is érvényessé válik, ha a kiskorú azt tényleges rendelkezése alatt levő ingó vagyonából teljesíti (719. §.). A másik fél rendszerint felteheti, hogy a kiskorú arról az ingó vagyonról, amely tényleges rendelkezése alatt van, jogilag is rendelkezhetik, hogy az vagy a saját keresménye, vagy olyan vagyon, amelyet törvényes képviselője vagy más valaki szabad rendelkezésére bocsátott. E következtetés mindazonáltal nem oly stringens, hogy a másik fél minden tudakozódás alól felmentettnek tarthatná magát; a fenti szabály alkalmazása ugyanazért nemcsak akkor van kizárva, ha a másik fél a teljesítés elfogadásakor tudta, hogy a kiskorú nincs jogosítva azt a vagyont a teljesítésre fordítani, hanem akkor is, ha ezt tudhatta volna, azaz saját hibájából nem tudta. A 719. §'. szerinti convalidatio esetén kívül a törvényes képviselő beleegyezésére szoruló, de enélkül kötött szerződés érvénye a törvényes képviselő utólagos hozzájárulásától — jóváhagyásától — mint törvényes feltételtől függ. Ha a törvényes képviselő jóváhagyja a szerződést, a jóváhagyás a 737. §. 3. bekezdésének korlátai között visszahat a szerződés megkötésének időpontjára; ha nem hagyja jóvá, a szerződós érvénytelen ós az annakalapján