Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
994—995. §. 109 nevezetesen az engedményező ós az engedményes foglaltató hitelezőivel és csődhitelezőivel szemben az átszállás már az engedményezési szerződés megkötésétől kezdve hatályos, az adósnak az engedményes az engedményt csak attól az időponttól fogva vetheti ellen, amelyben ez az értesítés megtörtént. Az értesítés nem az engedmény perí'ectiójához, hanem avégett szükséges, hogy az adós illetékes oldalról bizonyossá tétessék afelől, hogy most már az engedményesnek mint új hitelezőnek nyugodtan fizethet és veszély nélkül bocsátkozhatik vele a követelésre nézve egyéb jogügyletekbe. Az értesítésre illetékeseknek pedig csak azokat lehet tekinteni, akik az engedményezési szerződést megkötötték: az engedményezőt és az engedményest. A Tj. ehhez képest kimondja, hogy az adós mindaddig, amíg az eddigi hitelező vagy az engedményes nem értesíti őt az engedményről, az előbbit tekintheti továbbra is hitelezőjének (993. §. 1. bek.). A harmadik oldalról nyert éltesülésre az adós ügyet vetni nem köteles, mert az nem pótolhatja azt a biztosítékot, amelyet a közvetlenül érdekelt oldalról kapott direkt értesítés neki nyújt. Ez nem a jóhiszeműség kérdése. Az engedménynek nem szabad az adós jogállását veszétyeztetnie; már pedig veszélyeztetné, ha ő a harmadik oldalról nyert indirect értesülést is köteles volna figyelembe venni ós az értesülés megbízhatóságát a saját veszélyére volna kénytelen vizsgálni. Az engedményezőtől kapott értesítést, bárminő alakban történt is, az adósnak minden esetben tekintetbe kell vennie. A puszta értesítés azonban nem elegendő akkor, ha azt az engedményes intézi az adóshoz. Ily esetben meg kell követelni, hogy ő engedményesi minőségét az eddigi hitelezőtől kiállított engedményi okirattal igazolja. Minthogy azonban ez csak az adós érdekében van előírva, felesleges volna az engedményi okirat egyidejű felmutatását az értesítés érvényességi kellékévé tenni; az adós védelmére elegendő, ha a törvény feljogosítja őt, hogy az engedményestől származó értesítést az engedményi okirat fel nem mutatása okából visszautasíthassa és haladéktalan visszautasítás által hatálytalanná tehesse (993. §. 2. bek.). Az adós csak jogosítva van, de nem köteles az engedményezőt az értesítés szabályszerű megtörténtéig hitelezőjének tekinteni. Érvényesen fizethet az engedményes kezéhez, érvényesen köthet ez engedményessel a követelésre vonatkozó bárminő jogügyletet, ha nem kapott is az engedményről értesítést. Magától értetődik, hogy mihelyt az adós az engedményest már egyszer hitelezőjének elfogadta, a 993. §-on alapuló az a joga, hogy továbbra is az engedményezőt tekintse hitelezőjének, megszűnik. A 993. §-ban kimondott szabályt, a Tj. megfelelően alkalmazza arra az esetre, ha a hitelező ugyanazt a követelést egészben egymásután több személyre engedményezi és az adós csak a későbbi engedményről kap szabályszerű értesítést. Az adós ily esetben mindaddig, amíg a korábbi engedményről nem értesíttetik, a későbbi engedményest tekintheti hitelezőjének, tehát hatályosan fizethet ennek kezéhez; ez azonban a kapottat az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint köteles a korábbi engedményesnek kiadni (994. §.). Az adósok egyénenkénti értesítése oly esetben, mikor valamely vagyonösszesség, pl, kereskedelmi üzlet vagy örökség elidegenítésével az ahhoz tartozó követelések is elidegeníttetnek, nehézségbe ütközhetik, A Tj. ugyanazért ezekre az esetekre való tekintettel megengedi, hogy az egyénenkénti értesítést az átruházásnak az átruházó hitelező részéről való közhírré tétele pótolhassa, ós kimondja, hogy az értesítéstől függő joghatások ilyenkor már
