Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

979. §. 101 a főadós a hitelezővel szemben késedelembe esik; egyúttal megengedi neki azt is, hogy ezen esetleges követelésére nézve bizonyos veszélyeztető körülmények beállta esetében már eleve biztosítást követeljen a főadóstól (978. §.). Ha a kezes a hitelezőt kielégíti, a fizetett összeg megtérítését a főadóstól esetleg már azon jogviszony alapján fogja követelhetni, amelyben vele áll. Ettől függetlenül általános szabályként mondja ki a Tj., hogy amennyiben a kezes a hitelezőt kielégíti, ennek a főadós elleni követelése ő reá száll át (979. §. 1. bek.). Az átszállás azon a gondolaton alapszik, hogy a kezes a hitelező kezéhez teljesített fizetéssel nem a főadóst akarja tartozása alól feh szabadítani, hanem kezesi minőségében beváltja a hitelezőtől ennek az adós elleni követelését; ugyanezért, ha a kezes a fizetéskor ellenkező szándékát, vagyis azt nyilvánította, hogy fizetésével a főadóst teljesen liberálni akarja, a követelés nem is száll át reá, hanem a fizetéssel megszűnik. Az átszállás egyébként nem függ attól, hogy a kezesnek van-e azon viszony alapján, amelyben a főadóssal áll, ez ellen megtérítési követelése. A hitelező jogán az a kezes is felléphet a főadós ellen, akinek a kezességvállalásban megnyilatkozott negotiorum gestiója a főadós akaratával és jóváhagyásával nem találkozott, sőt az is, aki a kezességet a főadós tilalma ellenére vállalta el, habár ennek az ügyvitel alapján a főadós ellen keresete nincs. Csak ha az a jogviszony, amelyben a kezes a főadóssal áll, a fizető kezes megtérítési követelését kizárja, illetőleg a kezest arra kötelezi, hogy a főadóst fizetésével felszabadítsa, fog a főadós a kezesnek a hitelező jogán támasztott keresetével szemben kifogással élhetni. így ha a kezes ajándékozási szándékkal vállalta el a kezességet, vagy ha a tartozás csak külsőleg volt a kezesre nézve idegen tartozás, holott anyagilag, a főadóshoz való viszonyában, a kezesnek saját tartozása volt. A Tj. kifejezetten fenntartja a főadósnak ezeket a kifogásokat, valamint másrészt fenntartja a kezes részére azokat a továbbmenő jogokat, amelyek részére a főadóshoz való viszonyából folynak (979. §. 2. bek.). Hogy oly esetben, mikor a kezességgel biztosított követelés nem engedményezhető, a követelés a 979. §. 1. bekezdése ellenére sem száll át a fizető kezesre, a 988. §-nak az 1001. §. 1. bekezdésével való egybevetéséből tűnik ki. A követelés akként száll át a kezesre, amint a hitelezőt megillette; azokat a kifogásokat tehát, amelyeket a főadós a hitelezőnek ellenvethetett volna, a kezesnek is ellenvetheti. Hivatkozhatik különösen a kezessel szemben is arra, hogy a hitelezőtől elengedést vagy halasztást kapott, vagy hogy tartozását a hitelező kezéhez már kifizette volt, amikor a kezes — másodszor — fizetett. Magától értetődik azonban, hogy ez azon viszony követkéz-" tében, amely a kezes és a főadós között fennáll, módosulhat és hogy a főadós, aki a kezest kifogásairól kellő időben nem értesítette, ilyenkor esetleg eleshetik attól a jogtól, hogy elhallgatott kifogását a kezesnek ellenvesse. Ha viszont a kezes nem értesíti a főadóst arról, hogy a hitelezőt kielégítette ós^ a főadós azután a hitelezőnek másodszor fizet, ez a fizetés, feltéve hogy a főadós máshonnan sem értesült arról, hogy a hitelező már ki van elégítve, az 1001. §. 2. bekezdéséhez képest a kezessel szemben is érvényes. Hogy rószbeli kielégítés esetében a hitelezőt követelése fennmaradó részére nézve kielégítési elsőbbség illeti, az 1001. §. 3. bekezdésének szabályából folyik. ' A 989. §. értelmében, mely az 1001. §. 1. bekezdése szerint törvényes átszállás esetében megfelelően alkalmazandó, a hitelező követelésével együtt