Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
96 9GS—969. §. semmissége vagy megtámadása esetében a hitelezővel szemben kötelezi. Az a kár, amely á 745. és 780. §. alapján követelhető, nem ered ugyan magából a főügyletből, de keletkezésére a főügylet adott okot. Ha a kezes a főkötelezettség nem teljesítéséből eredő összes kárért — a positiv interesseért felelőssé tehető, nem látszik túlszigorúnak őt a főkötelezettség hatálytalansága esetében a főadóstól követelhető negatív interesseért is felelőssé tenni. Ennek megtérítése mintegy az az ár, amelyet a főadós a 745. ós 780. §. eseteiben a főkötelezettség alól való felmentéséért fizet. Ha a kezes részesül a főkötelem semmisségének vagy megtámadásának előnyében azáltal, hogy a főkötelezettségért való helytállás kötelezettségétől szabadul, móltányos, hogy helyt álljon a főadós azon kötelezettségéért, amelynek árán ez a felszabadulása eléretett. Hogy kötelezettsége ez esetben sem terjedhet többre, mint amennyire az ügylet érvényessége esetében kötelezve volna, azt a Tj. kifejezetten kimondja (967. §. 2. bek.). Abból, hogy a kezes a főkötelezettség mindenkori terjedelme szerint felel, még nem következik, hogy oly mellékszolgáltatásokért is kellene felelnie, amelyek, mint a kikötött kamat vagy a szerződési bírság, külön szerződésen alapulnak. Ténykérdés, hogy a felek a kezességet ezekre a szolgáltatásokra is ki akarták-e terjeszteni. A Tj. azt az értelmezési szabályt állítja fel, hogy a kezesség kétség esetében nem terjed ki a szerződésileg kikötött azokra a mellékszolgáltatásokra, amelyek még a kezesség elvállalása előtt jártak le, mert ezeket a közfelfogás már önálló vagyontárgyaknak tekinti és a főkövetelés iránti rendelkezést nem vonatkoztatja rájuk; de kiterjed a később lejárókra, ha a kezes a kezesség elvállalásakor a kikötésről tudott (968. §. 1. bek.). Ami a főadós elleni per és végrehajtás költségeit illeti, a kezes felelősségének elvben azokra is ki kell terjednie, mert a hitelező, ha a sortartás kifogásának nem akarja magát kitenni, szükségkép először a főadós ellen kénytelen fordulni, ós a készfizető kezesnek is legtöbbször érdekében áll, hogy a hitelező első sorban a főadóson kisértse meg követelését megvenni. A kezesnek azonban módot kell nyújtani arra, hogy e költségek felmerülését a főkötelezettség kiegyenlítése által megelőzhesse. A Tj. ugyanazért csak abban az esetben teszi felelőssé a kezest e költségekért, ha, mielőtt felmerültek, értesítve volt, hogy a főadós nem teljesítette kötelezettségét (968. §. 2. bek.). A kezesség járulékos természetéből következik, hogy a főadóst megillető kifogásokkal a kezes is élhet (969. §. 1. bek.). Ez a készfizető kezesre épúgy áll, mint a közönséges kezesre. Kifogás alatt a Tj. itt is, mint más helyeken, nemcsak a tulajdonképpeni exceptiókat, hanem a hitelezőnek ellenvethető azokat a körülményeket is érti, amelyek a hitelező jogának keletkezését akadályozzák, azt módosítják vagy megszüntetik. A kezes nevezetesen ellenvetheti a hitelezőnek, hogy a főadós tartozása akár a hitelező kielégítése folytán, akár anélkül megszűnt vagy akként módosult, hogy a hitelezőnek a főadós ellen egyáltalán vagy ez idő szerint nincs keresettel érvényesíthető joga. A kezesnek ezt a jogát a hitelezőnek a főadóssal való megállapodása nem csorbíthatja; a hitelező nem mentheti fel az adóst tartozása alól úgy, hogy a kezes kötelezve maradjon és nem adhat neki halasztást úgy, hogy az a kezesre ki ne hasson; a kezes nem esik el a hitelezővel szemben megtehető kifogásoktól azáltal, hogy a főadós a kezességvállalás utáni időben róluk lemond. Csak annyiban tesz a Tj. 969. §. 1. bekezdésében kimondott szabály alól kivételt, amennyiben ezt a kezesség célja szükségessé teszi. Ily kivétel:
