Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

64 í 32-134. §. hogy harmadik személyek érdekeit is kedvezőtlenül érintheti, ha a bírói megerősítéssel érvényesnek igazolt szerződés megtámadás következtében megdőlhet. De ez kisebb baj, mint amilyen támadhatna abból, ha a Tj.-nak a megtámadhatóságot szinte valószínűtlenné tevő rendelkezésein felül a bírói megerősítéssel az örökbefogadás megtámadhatatlannak nyilváníttatnék. Mert ebben az esetben pl. az olyan örökbefogadás is megállana, amikor az örökbefogadó az örökbefogadandó személyében megtévesztés következtében tévedett, nyilatkozatát szerződőképtelen állapotban tette, vagy arra kényszerítették, vagy az örökbefogadott maga vagy törvényes képviselője bele sem egyezett, amely eredmény a jogbiztonsággal és az örökbefogadás intézményének céljával merőben ellenkeznék. Ezért a 131. §. kimondja, hogy a bírói megerősítés az örökbefogadó szerződés semmisségét vagy megtámadhatóságát meg nem szünteti. 12. Ugyanazok az okok, amelyek az örökbefogadásnál szereplők nyilatkozatai hitelességének és komolyságának biztosítását célzó szabályok felállításánál irányadók voltak, támogatják a 132. §-nak kiterjesztését arra az esetre, ha az örökbefogadó szerződés vagy az ahhoz szükséges beleegyezés megtámadható. 13. Nem engedi azonban megbolygatni a Tj. 133. §-a az örökbefogadó szerződés hatályát amiatt, hogy a házastársról vagy a szülőről helytelenül állapították meg, hogy tartósan gátolva van nyilatkozni vagy hogy ismeretlen helyen tartósan távol van. Nem volna ugyanis célszerű, hogy a szigorú bírói vizsgálat mellett szinte kizártnak tekinthető ritka eset miatt, hogy helytelenül történt akadályoztatásuk megállapítása a tán már hosszabb idő óta tényleg fennálló családi jellegű viszony az érdekeltek és a jogbiztonság rovására ily ingatag jogcímen felbontható legyen. 14. A 134. §. az örökbefogadás jogkövetkezményekép megállapítja, hogy az örökbefogadással az örökbefogadott az örökbefogadó törvényes gyermekének jogállását nyeri, vagyis egymás közötti viszonyuk a kölcsönös jogok és kötelességek tekintetében éppen olyan, mintha az örökbefogadott az örökbefogadónak törvényes gyermeke volna, hacsak az örökbefogadó szerződés a törvény által megengedett mértékben, vagy maga a törvény nem módosítja. Ennek a jogállásnak jogkövetkezményei: az örökbefogadott az örökbefogadó családnevét kapja, de új családnevéhez kapcsoltan viselheti saját családnevét is (13B. §.), hacsak az örökbefogadó szerződés ettől el nem tiltja (141. §.). Ha az örökbefogadott kiskorú, az örökbefogadót a szülői jog illeti meg felette, míg az örökbefogadott vérszerinti szülőjének szülői joga megszűnik (139. §.). Az örökbefogadó a kiskorú törvényes képviselőjévé is lesz és őt illeti meg, mint szülőt a kiskorú örökbefogadott vagyonának kezelői joga is, hacsak az örökbefogadó szerződés kikötése ezt meg nem vonta tőle (141. §.) vagy az örökbefogadó nőt e jog gyakorlásában a házastársak közös törvényes gyermekének tekintendő örökbefogadott felett az atya meg nem előzi. Az eltartás kötelezettsége is kölcsönös az örökbefogadó és örökbefogadott között ós az utóbbival és azokkal az ivadékaival szemben, akikre az örökbefogadás kihat, megelőzi az örökbefogadott vérrokonaiét (140. §.). Az örökbefogadottat azonban az örökbefogadó elődeivel szemben sem terheli eltartási kötelezettség, mert az örökbefogadás hatálya nem terjed ki az örökbefogadó rokonaira (138. §.). Az örökbefogadottat, mint aki az örökbefogadó törvényes gyermekének jogállását nyerte el, megilletik a törvényes ivadékot megillető öröklési jogok,