Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

62 128—130. §. miatt gyámság alá helyezett személy nem fogadhat és nem fogadható örökbe, tehát ily szerződóst egyáltalán nem köthet. Minthogy olyan kiskorú, aki tizennegyedik életévét még be nem töltötte, többnyire alig képes felfogni örökbefogadtatása következményeit, különösen, hogy az valóban javára szolgál-e vagy nincs-e annak ellenére; meg gyakran fiatal lelke nyugalmának felbolygatásával járna, ha idő előtt tudomására jutna, hogy az, akit ő atya- vagy anyakép szeretett, valójában nem az: meg kell engedni, hogy helyette a szerződést gyámhatósági jóváhagyással törvényes képviselője köthesse meg. Éppen a zsenge korban lévő kiskorúakat szokták a leggyakrabban örökbefogadni, mert ebben a korban legkönnyebben szoktathatja magához az örökbefogadó a gyermeket és éppen a fiatalkorúak szorulnak leginkább reá, hogy örökbefogadás útján szánandó helyzetükből kiemeltessenek ós jövőjük ezzel biztosítható legyen. A gyámhatósági jóváhagyás elég biztosíték arra, hogy a törvényes képviselő ezzel a felhatalmazással a kiskorú érdeke ellenére vissza nem élhet. De a tizennegyedik életévét betöltött kiskorú vagy az, akit elmegyengeség, tékozlás vagy iszákosság miatt gyámság alá helyeztek, legyen az akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadandó, sem hagyható egészen szabadjára ily reá nézve oly nagyfontosságú jognyilatkozat megtételénél, mert ítélőképes ségének koránál vagy állapotánál fogva fogyatékossága miatt, kétség férhet ahhoz, vájjon megfontoltan, szabadon, a következmények teljes tudatában határozta-e el magát arra, hogy az örökbefogadó szerződést megkösse. Ezért az ő érdekében áll, hogy szándékát csak úgy valósíthassa meg, ha azt törvényes képviselője is érdekében állónak látja és ilyennek találja az érdekei megóvására felügyelni hivatott gyámhatóság is. 9. A jogbiztonság érdeke követeli az örökbefogadó szerződés hatályba léptének pontos meghatározását. Nem bízható a felek megállapodására, mert az örökbefogadást sem feltételhez, sem időhöz kötni nem lehet (126. §.). Ezért a Tj. 128. §-a megállapítja, hogy az örökbefogadó szerződés a bírói megerősítéssel lép hatályba. Mikor kelljen a megerősítést jogórvónyesnek tekinteni, az a perenkívüli bírói eljárás szabályai szerint igazodik. Maga a bírói megerősítés nem kegyelmi tény. A bíróság csak annak vizsgálatára illetékes, vájjon az örökbefogadás valamely törvényes kelléke nem hiányzik-e. Ha e részben a szerződés nem esik kifogás alá. a szerződóst a bíróságnak meg kell erősítenie. Kimondandó volt, hogy a feleket a szerződés már a bírói megerősítés előtt is és mindaddig köti, míg a bíróság a megerősítést végérvényesen meg nem tagadta. Ez ugyan a .kötelmi jog elveiből és a 126. §-nak abból a rendelkezéséből is, amely szerint az örökbefogadást sem feltételhez, sem időhöz kötni nem lehet, tehát az elállás feltételének kikötésével meg sem köthető, következtethető volna. Minthogy azonban általános elvekből folyólag a szerződő felek a szerződéstől egyetértőleg elállhatnának s így megtörténhetnék, hogy a bíróság egy már fenn sem álló szerződést erősítene meg, vagyis a szerződésnek a családi viszonyt megállapító jogtermószeténél fogva a jogbiztonság rovására volna, ha a bíróilag megerősített örökbefogadó szerződés hatályához kétség férne, a Tj. elvi álláspontja az, hogy a bírólilag megerősített örökbefogadó szerződés csak bíróilag megerősített felbontó szerződéssel helyezhető hatályon kívül. 10. Az örökbefogadásnak első sorban az a célja, hogy a szerződő felek között a szülő és gyermek közötti viszonyhoz hasonló, szinte azt pótló személyes viszonyt létesítsen. Ha a szerződő felek valamelyike az örökbefogadó