Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

99-101. §. 4é volta esetére vagyonúkban öröklésre hivatva volnának, csupán az érdekeltek tájékoztatására szolgáló célszerűségi rendszabály, amelyet a bíróság csak a lehetőség határain belül tartozik követni. A nyilatkozat közlését a Tj. azért rendeli, mert a bejelentéssel a gyér-', mek törvényessége a férj részéről meg lóvén támadva, az érdekeltek arra a 93. §. 2. bekezdése alapján incidentaliter bármely perben' hivatkozhatnak. Az ily perben lesz azután bizonyítandó és eldöntendő az, hogy a megtámadás csakugyan jogosan történt-e. 9. A 99. §. azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a férj megtámadó nyilatkozatának hitelességét bizonyítani kívánja, valamint azokat, amelyek a megtámadás módját és a megtámadás jogának elenyeszesére vonatkoznak, kiterjeszti okszerűen a gyermek törvényességét elismerő jognyilatkozat megtámadhatóságára is. 10. A 91—99. §-okban felállított szabályok nem oldják meg mindenkor az apaság és a gyermek származásának kérdését olyan esetben, amidőn az anya korábbi házasságának megszűnése után, de a korábbi férjtől való származás vólelmi idejének lejárta előtt újból házasságra lép, amit házassági törvényünk 24. §-a kivételesen lehetővé tesz. Ilyenkor előfordulhat, hogy a fogantatási időszak mind a korábbi, mind az új férj apasága mellett szól. Mai jogunk szerint ily esetben a valószínűség mérlegelésével a bíróság dönt, de a gyermek nem választhatja ki, hogy ki legyen az atyja á két férj közül. Célszerűbb, ha az ekként felmerülő kétséget maga a törvény dönti el. Ezért a Tj. 100. §-a támaszkodva arra a tapasztalatra, hogy a magzat kifejlődésének ideje 270 napnál rendszerint több nem szokott lenni, azt a szabályt állítja fel, hogy a házasság megszűnésétől számított 270 napi időn belül született gyermeket a korábbi, az ezen időn túl született gyermeket a későbbi férj gyermekének kell tekinteni. Ez a szabály szövegezése szerint kifejezetten csak kétséges esetre vonatkozik, ha a gyermek mind a korábbi, mind a későbbi férj gyermekének volna tekinthető. E szerint a szabály nem áll arra az esetre, ha csak az egyik férjnek is sikerül a gyermek törvényességének megtámadása, mert a másikkal szemben ilyenkor a 91. §-ban foglalt vélelem, illetve a 92. §-ban felállított szabály nyer alkalmazást. Nem áll akkor sem, ha úgy a korábbi, mint a későbbi férjnek sikerül az ellene szóló törvényes vélelmet megerőtleníteni, mert ez esetben a gyermek törvénytelen. A gyermek törvényességének kérdése tehát a §. értelmében csak akkor nyer megoldást, ha sem a korábbi, sem a későbbi férj nem támadhatja meg a gyermek törvényességét, vagy a miatt, mert a gyér-, mek fogantatása idejében mindegyikük közösült az anyával, vagy a miatt, mert a megtámadás jógával egyik sem ólt, vagy nem élhetett. 11. A 101. §. fenntartja a mai jogot, amely szerint a gyermek atyja családnevét viseli ós ezzel kifejezésre juttatja, hogy a törvényes gyermek egyrészt atyja családjába tartozik, másrészt, hogy atyja nevét viselni joga ós kötelessége. Kcpvh.' iromány. 1910—1915. XXXIT. kötet,