Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

53—66* §. 37 mezett halála idejében megszünteti, amin az sem változtat, ha a házastárs ezt az időt túlélte és visszatér, bár ezzel a holtnak-nyilvánító ítélet hatálya megdől is. A szerzeményi közösségnek ilyen esetben a házasság megszűntéig való fenntartása az életközösség tényleges megszűntére tekintettel nem bír igazolható alappal, s a szerzeményi közösségből folyó igényeknek csupán a halál vélelme alapján történő ideiglenes jellegű rendezése bonyodalmakra ós méltánytalanságokra vezethetne. Ha a házastársak a holtnak-nyilvánítás után az életközösséget visszaállítják, a vagyonjogi kórdóseket szerződéssel rendezhetik; erre az igen kivételesen előfordulható esetre külön szabály felállítása nem szükséges. 3. A Tj. 53. ós 54. §-ában a különvagyon állományát az L-T. 124—126. §-ai nyomán határozza meg azzal a helyesbítéssel, amelyet a közszerzemóny szabályozásának alapjául vett értékelmélet kivan. 4. Az 55. §. az értéktöbbleti elv korrektivuma. A házasság ideje alatt kárpótlás nélkül elpusztult, elvont vagy rosszabbodott külön vagyonbeli tárgyak, illetőleg értékcsökkenésük a külön vagyon alkotó elemeiként nem vehetők többé számításba, mert ez a házastárs közszerzeményi illetőségét méltánytalanul csökkentené. 5. Az 56. §. a közszerzemóny javára szóló törvényes vélelem, amely megfelel a bírói gyakorlatnak. 6. A közszerzemény megállapításánál a különvagyont a másik házastárs igényeinek csorbítása nélkül csakis az ezt csökkentő különadósságok levonásával vett tiszta értékében lehet számítani. A különadósságok körét a javaslat az értékelméletből folyó eltérésekkel az I. T. 132—135. §-ai nyomán határozza meg. A közszerző házastárs érdekeinek védelmét célozza a javaslatnak ezt kiegészítő az a szabálya, hogy a házasság ideje alatt eltékozolt vagyontárgyak értékét, valamint azt, amivel a házastárs vagyonát az 59. §. alá nem eső módon egyébként szándékosan apasztotta, szintén a különvagyon hátrányára kell számításba venni (57 — 60. §.) 7. A 61. §. a fennálló jogban elismert elvet fejez ki. 8. A 62. §. a különvagyon állománya ós értéke bizonyításának megkönnyítését célozza. 9. A 63. §. a gyakorlatban is érvényesülő elvet fejez ki,- amely önként következik abból, hogy a közszerzemóny a házasság fennállása alatt mennyiségére nézve határozatlan várományi jog. 10. Az, hogy a közszerzeményi követelés a házastárs holtnak-nyilvánításával is megnyílik (64. §.), folyománya a szerzeményi közösség törvényes tartamára nézve az 52. §-nál elfoglalt álláspontnak. 11. A 65. §. az értékelméletnek megfelelő egyszerűbb formulázása az I. T. 147. §-ában a házastársak közt végbemenő ingyenes részeltetések jogi jelentőségére felállított dispozitiv ós magyarázati szabályoknak. Az I. T. idézett §-a 2. bekezdésében foglalt tétel a javaslat 67. §-ában van kifejezve. 12. A Tj. a közszerzemény megosztásának és biztosításának kórdósében a fennálló jog álláspontját fogadta el, amely szerint a házasság ideje alatt a közszerzemónynek sem megosztását, sem biztosítását törvénynél fogva egyoldalúan követelni nem lehet, mert úgy a közszerzemény szabályozásának alapjául szolgáló értéktöbbleti elv, mint a házasélet és a gazdasági érdekek követelményeinek ez az álláspont felel meg leginkább. Más oldalról azonban a javaslat a megosztás és a biztosítás hiányának ellensúlyozásaképen szükségesnek találta, hogy a házastárs közszerzeményi illetősége egyfelől előzetesen is oly módon legyen fixirozható, hogy meghatározott mennyisége ne