Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
26 27-28.1. nához és keresőképességéhez mérten kell nyújtani. Hogy ebben a feleségnek összes élelmi, ruházati és szellemi szükségleteinek a kielégítése, valamint a gyógyítási költségeknek a viselése is benne foglaltatik, ez az illendő eltartás fogalmából önként következik s külön kifejezni, amint az I. T. 96. §-a tette, nem szükséges s nem is helyes, mert a felsorolás nem kimerítő s épen azért a bíróra könnyen megtévesztő lenne. Ez a §. ( egyébként csak a közös háztartásban, rendesen nyújtandó nőtartásról rendelkezik. A házonkívüli tartást a 31. ós 32. §. szabályozza. Kiegészíti e §-t továbbá a 33. §. rendelkezése. 4. A 27. §. a feleség származtatott nevét állapítja meg, a névhasználatnak a magyar nyelven szokásos módját tartva .szem előtt anélkül, hogy az életben szokásos egyes különös használati módozatok lehetőségót kizárná. Kifejezésre juttatja azonban a Tj., hogy a feleséget a férj egész neve (nemcsak vezetékneve) illeti meg, de a házassági kapcsolatot kifejező toldással. 5. A 28. §. a feleségnek háztartás vezetői jogát (u. n. kulcsjog, Schlüsselrecht) a házastársak egymásközti ós harmadik személyekhez való viszonyában szabályozza. A szabályozás némi szövegezósbeli eltéréssel azonos az I. T. 98. §-ával (v. ö. Ind. I. k. 179—183. 1.). A szövegezésben a Tj. arra törekszik, hogy a háztartásvezetői jognak szabályozásában a belső viszonynak á harmadik személyekhez kifelé irányuló képviseleti viszonytól való megkülönböztetése élesebben kidomboríttassék. A házastársak egymásközti belső viszonyában a férj családfői állásából kifolyóan a 25. §. korlátai között maga szabhatja meg a háztartásvezetői jog terjedelmét s gyakorlásának módját. Kifelé a feleséget a háztartás körében megillető képviseleti jog terjedelmét a háztartás objektív fogalma szabja meg s mint ilyen független attól, hogy a férj befelé minő rendelkezést tett s nevezetesen, hogy ezzel nem lépte-e túl saját jogkörét. Ugyanez áll a képviseleti jognak egészen vagy részben való elvonására, ami harmadik személlyel szemben feltétlenül, tehát akkor is hatályos, ha a feleséggel szemben mint a döntő szóval való visszaélés nem is lenne kötelező. A jogbiztonság érdekében a feleség képviseleti jogkörének a belső viszonytól való ilyetén függetlenítése az I. T. álláspontjának is megfelel, de ebben az irányban annak szövegezése kétséget hagyott fenn. Érdemlegesebb a javaslat eltérése az első szövegtől abban az irányban, hogy a feleség képviseleti jogának elvonása harmadik személlyel szemben, aki az elvonásról az ügyletkötéskor pozitív tudomással nem bírt, a javaslat szerint • csak súlyos gondatlanság esetében hatályos, míg az I. T. a határozatlan »kellő gondosság* hiányát is elegendőnek tartotta erre. Minthogy a feleség képviseleti jogában foglalt törvényes ügyletkötő felhatalmazásnak harmadik személyek javára csak úgy van értéke, ha abban alaposabb tudakozódás nélkül megbízhatnak, a > kellő gondosság« megkivánásában pedig ily tudakozódási kötelesség megállapítása rejlik, a javaslat a jogbiztonság érdekében a harmadik személyekkel szemben a háztartás vezetői jogkör elvonását a róla való pozitív tudomás esetén kívül csak akkor ismeri el hatályosnak, ha az elvonás nem tudása már magában véve súlyos gondatlanságként jelentkezik. Abban a kérdésben, hogy a feleség személyesen mennyiben felel a harmadik személynek a háztartás körében kötött ügyleteiért, a javaslat az első tervezet álláspontján áll, amely szerint ebben az irányban a feleségnek a megtérítésért való másodlagos felelőssége a 30. §-ban megállapított eltartási kötelezettségéből az általános elvek, szerint külön kifejezett szabály hiányában is levezethető.
