Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

174 wl™. §. szerint a teljeskorút megtelelő esetben gondnokság alá helyezik), ezzel szerződőképességóben oly korlátozást szenved, amely őt a kiskorúakkal teszi egyenlővé, sőt egyes vonatkozásokban még túl is megy azon a korlátozáson, amelyet a Tj. e részben a kiskorúakkal szemben szükségesnek tart. A 6. ós a 7. $, rendelkezéseit kiegészítik egyfelől a 725. §-nak a gyámság alá helyezettek szerződőkópességét szabályozó rendelkezései, másfelől pedig a jelen fejezet rendelkezései, amelyek a gyámság alá helyezett teljeskorú részére gyám kirendeléséről rendelkeznek és magának ennek a teljeskorúak feletti gyámságnak szabályozását adják. Minthogy pedig a teljeskorúak feletti gyámság szabályozása, egyes vonatkozásoktól eltekintve, nagyban és egészben ugyanazon szempontoknak a figyelembevételét igényli, amelyek a kiskorúak feletti gyámság szabályozásánál irányadók voltak, a Tj. a szükségesnek mutatkozó csekély számú eltérés megállapításával egyebekben beérhette a kiskorúak feletti gyámság szabályainak a kiterjesztésével (318. §. 2. bekezdés). -.. 2 Az eltérések legnagyobb része a gyám személyének kérdésével függ össze. Különösen két kérdés az, amely ebben a körben megfontolást igényel. Az egyik: adjon-e a polgári törvénykönyv a szülőnek teljeskorú gyermeke tekintetében is — akár positiv irányban (gyámjelölés), akár negatív irányban (bizonyos személyeknek kizárása) — döntő befolyást a gyám személyére nézve? A Tj. 322. §-a — eltérően a 235 és a 245. ij-tóí — a szülőnek teljeskorú gyermeke tekintetében ily befolyást egyik irányban sem ad. Elvi szempontból azért, mert a szülőt ez a jog helyesen csak a szülői jog folyományakép illetheti meg, ami kizárja, hogy ez a befolyása a szülői jog alatt nem álló teljeskorú gyermek tekintetében is érvényesülhessen. Gyakorlati szempontból pedig azért, mert nehezen lenne beilleszthető egy oly szabályozás keretébe, amely — az alábbi emiitett okokból — a teljeskorú feletti gyámságra még a szülők előtt elsőbbséget kíván adni a házastársnak. A másik kérdés az, hogy azon személyek sorában, akiknek a 319. §. családi tekintetekből és a gyámolt érdekében elsőbbséget kíván adni a gyám tisztre, helyet foglaljon-e a házastárs és megillesse-e őt az elsőbbség a gyámság alá helyezett szülőivel szemben is. A Tj. a mai jogot e részben követve (1877: XX. t.-c. 40. §.) kiindult abból, hogy a gyámság alá helyezett teljeskorú tekintetében a gyámi tiszt első sorban és pedig még a szülőkkel szemben is, a házastársat kell, hogy illesse, tekintet nélkül arra, hogy ez a házastárs a férj vagy a feleség. Mint legtermószetszerűbb megoldásra, erre utal házastársak közötti kapcsolat és e kapcsolat jelentőségének leszállítása volna, ha a Tj. speciális ok nélkül a gyámi tiszt tekintetében a házastárssal szemben másoknak előnyt adna. Ez a szempont természetszerűleg elveszti súlyát akkor, ha a házastársak között megszakadt a házassági életközösség, mihez képest a házastárs ilyenkor (321. §.) nem is tarthat számot a gyámi tisztre. Ugyanez áll a Tj. szerint akkor is, ha a teljeskorút a bíróság tékozlás vagy iszákosság miatt helyezte gyámság alá. Tékozlás esetében legtöbbször úgy áll a dolog, hogy abban a másik házastárs is részes. De ettől eltekintve,a házastársnak gyámul kirendelése ellen szól mindkét esetben már az, hogy befolyása erőtlennek, gyengének bizonyult arra, hogy házastársára az itt szóban forgó vonatkozásokban fékezőleg hasson. Az a rendelkezés, amelynek értelmében (319. §. 4. pont) az elismert törvénytelen gyermek tekintetében a házastárs és az anya után az anyai nagyatya előtt a gyermek atyja is számot tarthat a, gyámi tisztre, csak