Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

172 SIS—814. §. Hogy a volt gyámoltnak megkönnyíttessók a végszámadás megvizsgálása, a 313. §. arra kötelezi a gyámhatóságot, hogy éppúgy mint a gyám időközi számadásait, vizsgálja meg a gyám végszámadását is mind a számviteli szabályok, mind a tételek tartalmára nézve és a vizsgálat eredményét közölje mind a volt gyámmal, mind a volt gyámolttal, vagy örökösével, vagy ha a gyámolt továbbra is gyámság alatt maradt, törvényes képviselőjével. Azután az érdekeltek meghallgatásával hasson oda a gyámhatóság, hogy a számadás tekintetében megállapodásra jussanak, amely megállapodás egyes vitás kér­dések kikapcsolásával is létesíthető. A számadás elintézésének ez a módja úgy a gyámra, mint a gyámoltra kedvező. Mert a 317. §. 2-ik bekezdése szerint a gyámhatóság áltat írásba foglalandó megállapodásnak, amennyiben kötelezettséget állapít meg, ugyanaz a hatálya, ami a bírói egyességé. Ha megállapodás nem jön létre, a 313. §. 3-ik bek. szerint a 304. §. szabályai megfelelően állanak, a gyámhatóság tehát, ha a számadást kifogástalannak találta, vagy megtelelő helyesbítése vagy kiegé­szítése megtörtént, erről a gyámnak tanúsítványt szolgáltat ki, amely azon­ban nem akadálya annak, hogy a gyámolt az ő jogait a gyám ellen bírói úton érvényesíthesse. Az érvényesítést a Tj. nem köti a Gy. T. 137. §-ában megállapított rövid határidőhöz, hanem a gyám és gyámolt kölcsönös köve­teléseinek elévülésére nézve szintén a kötelmi jognak az elévülésre vonatkozó szabályai nyernek alkalmazást (1055. §.)." Ez a szabályozás előnyösebb a gyámoltra, mint a gyámi törvényé, mert a gyámolt —• főleg ha teljeskorúvá nyilváníttatott — a gyámság megszűntekor nincs is mindig kellőieg tájé­kozva ügyei állásáról és így ha csak később tudja meg, hogy gyámja meg­károsította, nincs elzárva rövidre szabott határidő, vagy elhamarkodott fel­mentés által, hogy kárköyetelését érvényesíthesse volt gyámjával szemben. Bár a gyám tisztének bármely okból megszűntével a gyámhatóság többé nem felettes hatósága a gyámnak, különösen a gyámság megszűntével a volt gyámolt ügyeibe felügyeleti jog címén nem avatkozhatók, a gyámnak arra az időre, míg tiszte véget ért, a gyámság megszűnte után is állapíthat meg jutalmat. A 292. §. szerint ugyanis a gyámi jutalmat a gyámhatóság belá­tása szerint és csak utólag állapítja meg, tehát a gyám azt gyámhatósági megállapítás nélkül bírói úton sem követelheti ós így nem volna a méltá­nyossággal összeegyeztethető, hogy a gyám, ha pl. gyámoltja házassága következtében vált teljeskorúvá, megérdemelt jutalmától elessék, csak azért, mert az bírói úton nem követelhető, az annak megállapítására kizárólag illeté­kes gyámhatóság pedig a gyámság megszűnése miatt szintén nem állapít­hatná meg. Arról, hogy a gyám halála esetére az örökö-ei kötelesek áz általa kezelt vagyont kiadni és helyette végszámadást előterjeszteni, külön intézkedni nem szükséges, mert az 1892. §. értelmében az örökösök felelősek az örökhagyó tartozásaiért. 8. Az 1377. ós 1378. §-oknak a megbízásra vonatkozó szabályait, a gyá­molt és gyám közötti viszonynak a megbízó és megbízott viszonyával való hasonlóságánál fogva a 314. §. kiterjeszti az utóbbira is a jogbiztonság, de magának a gyámoltnak érdekében is. A gyám gyámoltja képviseletében el­járhat mindaddig, amíg arról, hogy gyámi tiszte megszűnt, értesült, vagy kellő gondosság mellett értesülhetett. Nem érinti tehát egy a gyám által kötött szerződés érvényességét az a körülmény, hogy annak kötésekor és a gyámhatósági jóváhagyásakor a gyámolt már teljeskorú volt, feltéve, hogy a teljeskorúságról egyik sem tudott és kellő gondosság mellett sem tudhatott róla. Nem használhatja fel azonban a saját javára a gyám képviseleti joga

Next

/
Thumbnails
Contents