Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

154 279. §. hatósági jóváhagyásának csak úgy ós csak akkor lehet helye, ha a gyámolt érdekével nem ellenkezik. A 278. §. 15. pontja szerint csak a gyámhatóság jóváhagyásával köthet a gyám olyan szerződést, amellyel a gyámolt részére megnyilt örökségről, vagy a gyámoltnak törvényes öröklésen vagy köteles részen alapuló járandóságáról való rendelkezésre vállal kötelezettséget, vagy a gyámoltat örökségből megillető osztályrészről vagy az egyes örökségi tárgyakból megillető hányadáról rendelkezhessék. E szabály alá esnek az örökség eladására (1969. §.), az örökség vagy hányadára haszonélvezet alapítására (1968. §,) vonatkozó és az 1783. §. 2. bek. alá tartozó szerződések; jóváhagyásuk szükségét, kivételes voltuk és következményeik beláthatóságának nehézsége eléggé megokolja. A mai jogunkkal megegyező szabály fenntartását már ez a körülmény is megokolja. A 278. §. 16. pontjának azt a szabályát pedig, hogy örökség .vagy meghagyással vagy további hagyománnyal terhelt hagyomány elfogadásához is meg kell kivánni a gyámhatósági jóváhagyást, az a tapasztalat igazolja, hogy bár az örökös csak a hagyaték erejéig felelős annak terheiórt, mégis az elfogadás útján oly személyes kötelezettségekbe is bonyolódhatik (tárgy, díjak, örökösödési illeték), amelyek az örökség értékében fedezetet nem találnak. A 278. §. 17. pontja a Gy. T. 113. §-ának 11. pontját, amely szintén megkívánja a perbeli és perenkivüli egyezséghez a gyámhatósági jóváhagyást, azzal egészíti ki, hogy a gyámhatóság jóváhagyásával a gyám választott bíróság iránt szerződést (1911 :I. t.-c. 767. §.) is köthet, ós ily jóváhagyásra szorul, hogy perben a követelést elismerhesse vagy a gyámolt követeléséről lemondhasson. Áll ez a szabály egyaránt akár vagyonjogi, akár egyéb követelés legyen az egyesség vagy a pernek tárgya A Gy. T. idézett pontja is tett kivételt az általános szabály alól. Csak az olyan egyezségre vonatkoztatta, amely által a gyámolt tőkevagyona kevesbednók, vagy az általa vállalandó kötelezettség a gyámoltnak rendszerinti jövedelméből nem fedeztetnék. Ez a megkülönböztetés njálván valóan határozatlan, mert egyrészt a gyámolttal egyezséget kötő félre nézve annak érvényét általa el nem bírálható körülménytől teszi függővé, másrészt káros lehet a gyámoltra, ha a helytelenül vállalt kötelezettséget évi jövedelméből is teljesítheti és előnyös lehet, bár annak csak törzsvagyona csorbításával tehet csak eleget. E helyett a Tj. azt a megkülönböztetést teszi, hogy a szabály csak az esetben nyer alkalmazást, ha a vita vagy a bizonytalanság tárgya meg nem becsülhető, vagy annak értéke kétszáz koronánál nagyobb, vagy a gyám magáról a tárgyról a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem rendelkezhetik. így tehát, ha a követelés tárgya a gyámolt jövedelme vagy főkövetelésének járuléka, vagy a gyámhatóság jóváhagyása nélkül köthető ügyletből keletkezett (276. §. 2. bek.), az arra vonatkozó egyesség sem szorul gyámhatósági jóváhagyásra. 23. A gyámhatóságnak esetről-esetre kell a gyám valamely jogügyletéhez a jóváhagyást megadnia. Kivételkép a 279. §. megengedi, hogy a 276. §-ban megjelölt rendelkezésekre ós a 278. §. 8., 12. ós 13. pont jában említett jogügyletekre a gyámhatóság a gyámnak általános felhatalmazást adhasson. Pl. pénz vagy értékpapír szolgáltatására irányuló követelések beszedésére, váltók kiállítására, kölcsön felvételére vagy idegen kötelezettség vállalására. De figyelmeztetőleg ós korlátozólag hozzáteszi, hogy ily felhatalmazást csak akkor adjon a gyámnak, ha azt a vagyon