Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

265. §. 139 dés, feltéve, hogy a gyámolt részéről olykóp felmondható, hogy lekötelezése egy éven túl ne társon, bár tényleg egy éven túl is hatályban maradna a szerződós. Nem szorul gyámhatósági jóváhagyásra az a szerződés sem, amely a gazdára ugyan egy éven túl kötelező, de amelyet az egy év leteltével a gyámolt felmondhat. 9. A Gy. törv. 30. §. a) pontja szerint gondnokságnak van helye, ha a kiskorú érdeke gyámja vagy vele ugyanazon személy képviselete alatt állónak érdekével összeütközik.. A bírói gyakorlat ezt a szabályt úgy értelmezi, hogy már az érdekösszeütközés tényénél fogva a gyám ki van zárva gyámoltja képviseletéből és így ha el is jár, eljárása a kiskorúval szemben hatálytalan, szóval semmis. Magának az órdekösszeütközésnek fogalmát azonban nem határozza meg. Jelesül nem dönti el, vájjon közvetlenül a gyám anyagi érdeke legyen-e ellentétes a gyámoltóval. Csak a 44. §, b) és c) pontjából következtethető, hogy vélelmezhető közvetett ellentétes érdekére tekintettel is lehet helye a gyámolt részéi e gondnok rendelésének. A 44. §. b) és c) pontja esetében ugyanis gyám sem lehet, aki maga vagy akinek házastársa, szülője, gyermeke vagy testvére a gyámolttal perben áll, vagy utóbbi és az előbbiek között a gyámolt személyes állását vagy vagyonát érintő vitás viszony forog fenn. A rendelkezésből tehát okszerűen következik, hogy ha mégis gyám, annál kevésbbé lehet jogosult ezekben az ügyekben gyámoltját képviselni. Minthogy vitás viszony alatt alig érthető jogügylet kötése, a gyám a Gy. T. szerint pl. akadálytalanul képviselhetné gyámoltját a saját atyjával vagy gyermekével adás-vevési szerződés megkötésénél, mert a saját érdeke közvetlenül nem forog szóban, vagyis képviseleti jogosultsága csak az esetben volna megtámadható, ha igazolható volna, hogy ő saját személyében is hasznot vagy kárt várhat a jogügylet érvényességétől vagy a per mikép való eldőltétől. Ily szabályozás a gyámolt szempontjából is kétes értékű, mert egyrészt nem óvja meg érdekét a gyám elfogultságából vagy részrehajlásából származható veszélyek ellen, másrészt a lappangó érdekösszeütközés kiderítésétől tenné függővé, vájjon akiskorú a nevében gyámja által kötött, reá sérelmes jogügylet érvényességét sikerrel megtámadhatja-e? Viszont a jogbiztonságot veszélyeztetné, ha a kiskorúval gyámja képviseletében jóhiszeműen jogügyletbe bocsátkozó felek érdeke amiatt volna veszélyeztetve a velük kötött szerződós érvénytelenítése következtében, mert a gyám ós a gyámoll között fennforgó érdekösszeütközést fel nem ismerhették. A Tj. a 265. §-ában foglalt szabályozásával nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy már a gyámolt és a gyám érdeke összeütközésének tényével ki legyen zárva a gyám a gyámolt képviseletéből, hanem ez csak okul szolgáljon képviseleti jogának adott esetben elvonására (266. §.). Viszont azonban határozottan megjelöli, hogy mily esetekben nem képviselheti a gyám gyámoltját vélelmezhető elfogultsága miatt (265. §.). Az embernek a saját érdeke felé való természetes részrehajlása miatt alapos az aggály, hogy a gyám gyámoltja képviseletében magamagával kötendő szerződésnél valószínűen inkább ügyelne a saját és a gyámoltéval ellentétes érdekre, mint a gyámoltjáénak megóvására. Kötelességével kerülne ellentétbe, ha gyámoltja képviseletében eljárhatna akkor is, ha valamely ügyben annak érdeke összeütközik a szintén, akár a törvény, akár meghatalmazás alapján általa képviseltek személyes érdekeivel. Mert bár képzelhető, hogy az ellentétes érdekek igazságos kiegyenlítésével az ellentétes órdekűek mindegyikének érdekét kötelességszerűen fogná képviselni, de nem alaptala18*