Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

136 ( 258—259. §. gyámi tiszttel járó jogokról mint egyúttal kötelességéről nem mondhat le.' Elvileg ugyan a 257. §-ban körülírt jogai csak a kötelességei által vannak korlátozva, de a gyámolt érdekeinek megóvása céljából a Tj. is, mai jogunk nyomán, szükségesnek látja több irányban jogait korlátozni. Például a gyer­mek nevelésének joga tekintetében a 260., 261. és 262. §-okban foglalt ren­delkezések által a képviselet jogának némely esetekben elvonásával (263. és 266. §.), a vagyon kezelésére vonatkozó szabályok betartására való kötelezé­sével (Pl. 270. §.). 2. A 233. §. szerint egy-egy kiskorú részére, akár a gyámjelölésre jo­gosult szülő végintézkedése alapján, akár hivatalból több gyámot is rendel­het ki a gyámhatóság. A Tj. 258. §-a szerint ha több a gyám, ezek együtt látják el a gyámságot. Miből következik, hogy egyik a másiktól függetlenül nem intézkedhetik a gyámolt vagyonáról, nem köthet képviseletében jogügy­leteket, per vitelére szóló meghatalmazást nem adhat, azaz minden jogcse­lekményük vagy jognyilatkozatuk csak úgy érvényes, ha azt mindnyájan kö­zösen és egyezően teszik. Egymás között a tennivalókat ugyan megoszthatják, de a gyámolttal ós másokkal szemben ily megállapodásuknak nincs hatálya. Csak ha a 2. bekezdés szerint a gyámhatóság osztja fel több gyám között a tennivalókat, — amit megtehet annyiszor, amennyiszer, vagyis intézkedéseit visszavonhatja, amikor jónak látja, — van ez intézkedésnek az a hatálya,, hogy kijelölt hatáskörében mindegyik gyám önállóan jár el és ehhez képest eljárásáért mindegyik csak egyedül felelős, hacsak a többivel szemben ellenőrző gyámi hatáskört is nem nyert, amikor ezen minőségben is felelős (289. §.). Véleménykülönbség támadhat azonban több gyám között. Erre nézve már a kirendeléskor rendelkezik a gyámhatóság, pl. hogy a többség véle­ménye szerint kell a gyámoknak eljárniok. Ha ily rendelkezés nem történt, a §. a gyámhatóságra bízza a döntést, de nem oly értelemben, hogy a gyám­hatóságot abba a kényszerhelyzetbe hozni kívánná, hogy csak a vélemények valamelyikéhez járulhat, de az ellentétes vélemények mindegyikétől elté­rően nem dönthetne. Ily feltevés azt eredményezné, hogy a gyámhatóságnak, — bár a vélemények mindegyike törvénybe ütköznék vagy a kiskorú érdekével ellenkeznék is, — azok valamelyikét mégis el kellene fogadnia, vagyis a 293. §-ban megállapított felügyeleti kötelességével ellenkezően kellene eljárnia. A gyámhatóság tehát nemcsak eltérően is dönthet, de eltérő döntése vég­rehajtására a gyámokat pénzbírság terhe alatt kötelezheti is (293. §. 2. bek.). Ha szülői rendelkezés alapján van több gyám, i a szülőnek a gyámok hatáskörének megosztására és a közöttük felmerülő véleménykülönbség el­döntésére nézve végintézkedésileg kijelentett rendelkezései tekintetében a §. , 3., bekezdése a gyámhatóságot azok figyelmen kivül hagyására csak annyiban jogosítja fel, amennyiben azok követése a gyám olt érdekével ellen­keznék. 3. A kiskorú feletti gyámság a szülői gondviselés pótlására szolgál. Ezért a 259. §. a gyámolt személyére nézve a gyám jogait és kötelességeit a szülői jogra vonatkozó 162—165. §. szabályai értelmében szabja meg. Elvileg ekkép a gyámnak is joga és kötelessége a gyámoltjának gondját viselni, különösen őt gondozni, nevelni ós reá felügyelni. Ő határozza meg a gyá­molt tartózkodási helyét. Követelheti gyámoltja kiadatását attól, aki jogelle­nesen visszatartja. Engedelmességet követelhet gyámoltjától ós erre őt házi fegyelemmel szoríthatja, ő választja meg a gyermek életpályáját a 165. §-ban foglalt utasítás figyelembe vételével.

Next

/
Thumbnails
Contents