Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

134 252—255. §. ós így szó férhet hozzá, vájjon célirányos-e a pénzbírság megállapított összege. Kevósbbé módossal szemben azonban méltányos mérsékeltebb pénzbírság kiszabása. 21. Hathatósabb eszközt szolgáltat a gyámi tiszt alaptalan visszautasításának illetve ideiglenes ellátása megtagadásának megelőzésére a Tj. 252. §-a, amely szerint ha vétkesség (t. i. szándékosság vagy súlyos gondatlanság) terheli azt, akit a gyámhatóság a gyámság elvállalására vagy ideiglenes ellátására pénzbírsággal szoríthat, felelőssé teszi a kiskorúnak abból eredő káráért, hogy miatta a gyámrendelés késett vagy a gyámság ideiglenes ellátása elmaradt. Ez a felelősség azonban nem terjed odáig, hogy az alaptalan vonakodása következtében a gyámhatóság részéről helyette a 234., 295. vagy 326. §-a alapján kirendelt ideiglenes gyám vagy gondnok okozta károkért is egyetemlegesen felelne. A gyámhatóság ugyanis az ideiglenes gyám vagy gondnok kirendelésénél is köteles arra nézni, -hogy az, akit ilyenül kirendelt, tiszte betöltésére alkalmas legyen. Ekkép az e körül elkövetett hiba a gyámi tisztet jogellenesen vonakodónak nem tudható be, vagyis az 1470.. §. megfelelő alkalmazásának nem is lehet helye. 22. A eím bevezetésének 9. pontja alatt van megokolva a gyámnak tisztébe beiktatásának célszerűsége. A Tj. 253. §-a mondja ki, hogy a gyámhatóság a gyámot tisztébe beiktatja. A beiktatás hatósági személy előtt arra irányuló fogadalom letételében áll, hogy a gyám tisztében híven és lelkiismeretesen fog eljárni. Egyúttal a gyámi tiszt elvállalását és elvállalásának időpontját is igazolja. A gyámhatósági rendtartásba tartozik a beiktatás körül követendő eljárás közelebbi meghatározása. 23. A Tj. 254. §-a szerint a beiktatott gyámnak a gyámhatóság a kirendelésről tanúsítványt ad, amelynek tartalmát a 2. bekezdés írja körül azzal a célzattal, hogy a gyámolt személyazonossága, a gyám tisztének tartama és hatáskörének esetleges korlátozása abból megállapítható legyen. Érdemben a szabály megegyezik a Gy. T. 71. §-ával, elhagyásával annak az utasításnak, hogy a gyámi törvénynek a gyám jogairól és kötelességeiről szóló kivonata is kézbesítendő a gyámnak, mert annak elmaradásához a Gy. T. sem fűz valamely jogkövetkezményt. Maga a tanúsítvány sem egyéb, mint hivatalos bizonyítvány a gyámmá rendelésről. Nem bír az írásbeli meghatalmazás joghatályával, bár a gyám köteles azt, ha tiszte véget ért, a gyámhatóságnak visszaszolgáltatni, amit ha elmulasztana, a gyámhatóság a gyám költségére hirlapilag közzótétetni köteles tiszte megszűntét (316. §.). Mert a 314. §. szabályából következik, hogy az, aki a gyámmal jogügyletbe bocsátkozik, a tanúsítvány felmutatása ellenére sincs felmentve attól, hogy a tanúsítvány érvényéről meggyőződést szerezzen. A gyám képviseleti jogára ugyanis nem hivatkozhatik, aki tudta vagy csak a kellő gondosság hiánya miatt nem tudta, hogy a gyám tiszte megszűnt. Pl a kellő gondosság hiányával járna el az a fél, ha a már régi keletű tanúsítvány hatályban létét nem igazoltatná, vagy tudhatna oly körülményről, amely miatt a gyám tisztének meg kellett szűnnie, pl. csődbejutását, gyámság alá helyezését hirlapilag közzétették. 24. A Gy. T. 71., 72. és 74. §-a szerint nemcsak változó, de adott esetben kétes is lehet, hogy mely időpontban áll be a kirendelt gyámnak tisztével járó joga és kötelessége. Felmerülhető kétségek eloszlatása végett a Tj. 255. §-a megállapítja, hogy a gyámi tiszttel járó jogok és kötelességek a beiktatással kezdődnek. Ennek a szabálynak ellentmondani látszik a §. második bekezdése, amely