Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

122 közjótékonysági kiadásainak fedezéséhez, még külön is hoznának áldozatot kevésbbé szerencsés kortársaikórt. Ily áldozatkészségnek azonban egyáltalán nincs jogcíme. Jogcímül csak az fogadható el, hog}^ a gyámpónztár a kiskorút vagyonának kezeléseért díj alakjában ellenszolgáltatásra kötelezze. Mihelyt azonban ez a kezelés a. gyámolt érdekét sérti, az ellenszolgáltatásnak is el kell vesztenie jogcímét. Hogy mennyire nem illenek bele a mai közgazdasági viszonyokba a kiskorúak vagyonának kezelésével ós nem csupán őrizetével megbízott árvapénztárak, legjobban igazolj cl clZ cl körülmény, hogy a nyugati államokban már mindenütt megszüntették azokat. Ha mégis a gyámpénztárak életképeseknek bizonyulnának, kivált abban az irányban, hogy az esedékes tőkék kifizetése késedelemmel ne járjon, fenntartásuknak a Tj. nem állja útját, de szükséges gondoskodni arról, hogy a kiskorúak javának előmozdítására szánt intézmény, ne lehessen — célját tévesztve — jogaikban való megrövidítésük eszköze. 7. A Gry. T. 42. §-ának az a szabálya, hogy mindegyik kiskorú részére, a testvérek kivételével, akiknek részére rendszerint ugyanegy gyámot kell rendelni, külön gyámot kell rendelni, de viszont egy terhesebb vagy két kisebb gyámság vagy gondnokság viselése további gyámság viselésétől mentesít (49. §.), azt eredményezte, hogy a gyámok kiválasztása, arra alkalmas személyek hiányában, majdnem leküzdhetetlen nehézséggel jár és a kirendelt gj^ámok jórésze csak névleg viseli tisztét. Különösen a hatóságilag vezetett vagy hatósági felügyelet alatt működő intézetekben ápolt vagy nevelt kiskorúak gyámjainak alig van alkalmuk vagy okuk azok érdekében eljárni, mert gyámoltjaik többnyire vagyontalanok lévén, csupán a személyük gondozása és felügyelete körébe szorítkoznék gyámi tisztük gyakorlása, ezt azonban helyettük maga az intézet teljesíti. Valóban felesleges az ily kiskorúak számára merő formaságból külön gyámokat rendelni és ezáltal a gyámi tisztre alkalmas személyek számát apasztani, midőn úgyis van már hatóságilag ellenőrzött gondviselőjük, akinek éppen az a tiszte, hogy a reábízott kiskorúnak híven viselje gondját. A Tj. 240. §-a tehát az ily intézetekben tartott kiskorúak gyámságát első sorban az intézet igazgatóságára bízza, megengedvén, hogy szervezeti szabályzatában a gyámi tiszt személyes felelősség mellett való közvetlen gyakorlásával valamely alkalmazottját is megbízhatja. Érintetlen marad azonban a gyámhatóságnak az a joga, hogy ha a gyermek érdeke megkívánja, részére külön gyámot rendelhessen. Különösen célszerűnek mutatkozik az intézetek gyámsága abból a szempontból is, hogy az intézet a kötelékéből kikerült kiskorúra ós sorsára gyámi minőségében továbbra is jótékony befolyást gyakorolhat, amit ily intézetek megtartani törekednek amiatt is, nehogy ily befolyás hiányában eddigi működésük eredménye esetleg kárba vesszék. A másik az előbbivel célban megegyező újítás, helyesebben egy régibb intézménynek felelevenítése a Tj. 242. §-ában foglalt az a szabályozás, amely szerint vagyontalan, különösen törvénytelen származású kiskorúak gyámságát — a gyámi tiszt viselésére alkalmas hozzátartozók hiányában — oly hatósági közegre bízza, akinek ily gyámságok ellátása már hivatali tiszténél fogva kötelessége. Erre alkalmasnak mutatkozik a községi közgyám, akinek a mai törvény szerint is tisztével járó kötelessége, hogy addig, amíg a kiskorú részére más gyámot nem rendeltek, ideiglenesen gyámi minőségben járjon el (gyámi törv. 68. §.), illetve a községben lakó gyámokra, tehát azok gyámoltjaira is felügyeljen (gyámi törv. 170. §. 8. pont). Nagyobb városokban, ahol nagyobb