Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
213—221. §. 111 ket érvényesíteni. Visszaéléstől e körben, az elismerő szerződés garanciái mellett, nincs mit tartani. Az utólagos elismerésnek azonban már nincs meg az a hatálya, hogy a korábban megítélt tartást megszüntesse. A megítélt tartás a gyermeknek szerzett joga, amely tőle elismerés által el nem vonható. Az elismerést is megnehezítené az, ha csak a tartásigóny elvesztése árán történhetnék. 3. A törvénytelen gyermek tartási követelése természetes atyja ellen a Tj. szerint tartalomban lényegesen bővül a mai joggal szemben. így mindenekelőtt időtartam tekintetében (216. §.). Igaz, hogy a mai joggyakorlat is eltért e részben a korábbi szűkkeblű felfogástól ós esetenkint az elhagyott gyermekek köztartására irányadó 15 éves korhatárig terjeszti ki a gyermek tartási követelését. A Tj. azonban még tovább megy ós az atya tartási kötelezettségét kiterjeszti a gyermek 16 éves koráig, mert e kor előtt még a munkás napszámos-gyermek is alig keresetképes. ' ' Ha pedig még 16 éves korában sem képes a gyermek magát fenntartani, a Tj. addig ós annyiban kötelezi az atyát a tartás további szolgáltatására, amíg ós amennyiben a gyermek maga nem képes arra. Nem szükséges, hogy a 16 éven felüli gyermeknek tartásra rászorultsága testi vagy szellemi fogyatkozásból eredjen; elegendő, ha tényleg nem képes magát eltartani. A tartás azonban csak teljes kora elértéig illeti meg a gyermeket. Ezentúl már a társadalomra kell hárítani ily tagja eltartását, mert a természetes atyától a gyermek a vélelmezett vórközösség dacára valóban annyira távol áll, hogy ily, esetleg egész életén át reánehezedő megterheltetós szertelennek látszik. De bővíti a Tj. a mai joggal szemben a tartáskövetelés mértékét is (218. §.). A Tj. a mai szükséges tartás helyett ugyan az anya társadalmi állásához mórt, de az atya viszonyai figyelembe, vételével megszabandó és a nevelés és a kikópeztetós költségeivel emelkedő eltartás szolgáltatására kötelezi az atyát. A cselédleány gyermeke számára kell, hogy sokkal többet fizessen tartásdíjkép a. gazdag bankár, mint a mesterlegény. A tartáskötelezettsóg járuléka a felelősség a temetési költségért; a 218. §. 2. bekezdésének szabálya e részben a 154. §. 2. bekezdésének felel meg. 4. A törvénytelen gyermeknek természetes atyja elleni tartáskövetélését a Tj. nem tekinti mindenben közönséges pénzkövetelésnek, hanem családjogi viszonyon alapuló követelésnek. E felfogás következményei első sorban a tartási követelés előfeltételeiben nyilvánulnak. Nem lenne helyes, ha a törvénytelen gyermeket e tekintetben több jog illetné, mint a törvényes gyermeket; már pedig szükségkép erre az eredményre vezetne az az álláspont, amely a törvénytelen gyermek tartását függetlenítené a rászorultságtól és az atya szolgáltató képességétől. Általában nem indokolható, hogy a törvénytelen gyermek helyzete kedvezőbb legyen a törvényes gyermekénél; ez nem felelne meg sem a jogi közfelfogásnak, sem a jogosságnak és visszás lenne, hogy törvónyesítós által a gyermek a tartás tekintetében esetleg rosszabb helyzetbe jusson, mint amelyben a törvónyesítós előtt volt. Ennek folytán a törvénytelen gyermek a Tj. szerint (216. §. 2. bek.) csak ugyanazon előfeltétel mellett követelhet tartást, mint a törvényes kiskorú gyermek, vagyis csak akkor 1 , ha eltartása nem telik ki vagyonának jövedelméből ós keresményéből (149. §. 2. bek.). A törvényes gyermek nyilvánvaló károsodására vezetne, ha az atya az ő tartására jogosítva lenne első sorban a gyermek saját jövedelmét felhasználni, ellenben a törvénytelent
