Képviselőházi irományok, 1910. XXIX. kötet • CLXV-CLXVII. sz.
Irományszámok - 1910-CLXV. Törvényjavaslat az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat becikkelyezése tárgyában
16 CLXV. szám. leurs bons offices ou leur médiation aux Etats en conflit. Le droit d'offrir les bons offices ou la médiation appartient aux Puissances étrangéres au conflit, mérne pendant le cours des hostilités. L'exercice de ce droit ne peut jamais étre considéró par l'une ou l'autre des Parties en litige comme un acte peu amical. Article 4. Le rőle du médiateur consiste a concilier les prétentions opposées et á apaiser les ressentiments qui peuvent s'étre produits entre les Etats en conflit. Article 5. Les fonctions du médiateur cessent du moment oű il est constaté, sóit par l'une des Parties en litige, sóit par le médiateur lui-méme, que les moyens de conciliation proposós par lui ne sönt pas acceptés. Article 6. Les bons offices et la médiation, sóit sur le recours des Parties en conflit, sóit sur l'initiative des Puissances étrangéres au conflit, ont exclusivement le caractére de conseü et n'ont jamais force obligatoire. Article 7. L'acceptation de la médiation ne peut avoir pour effet, sauf convention contraire, d'interrompre, de retarder ou d'entraver la mobilisation et autres mesures próparatoires á la guerre. Si elle intervient aprés l'ouverture des hostilités, elle n'interrompt pas, saut convention contraire, les opérations nailitaires en cours. tését a viszálykodó Államoknak, amennyiben erre a körülmények alkalmasak. A viszályban nem érdekelt Hatalmak még az ellenségeskedések folyamán is felajánlhatják jószolgálataikat vagy közvetítésüket. E jog gyakorlását a viszálykodó Felek egyike sem tekintheti soha barátságtalan cselekedetnek. 4. cikk. A közvetítő szerepe abban áll, hogy kiegyeztesse azokat az ellentétes követeléseket és elenyésztesse azokat a nehezteléseket, amelyek a viszálykodó Államok közt támadhattak. 5. cikk. A közvetítő tiszte véget ér, mihelyt akár a viszálykodó Felek bármelyike, akár maga a közvetítő megállapítja, hogy a kibékülésre részéről ajánlott módozatokat nem fogadták el. 6. cikk. A jószolgálatok és a közvetítés, akár a viszálykodó Felek vették azokat igénybe, akár a viszályban nem érdekelt Hatalmak kezdeményezésére történtek, kizárólag tanács jellegével birnak és soha sincsen kötelező erejük. 7. cikk. A közvetítés elfogadásának, ellenkező megegyezés hiányában, nem lehet az a hatása, hogy a mozgósítást vagy a háború előkészítésére irányuló egyéb rendszabályokat félbeszakítsa, késleltesse vagy megakadályozza. Ha a közvetítés elfogadása az ellenségeskedések megkezdése után következik be, ellenkező megegyezés hiányában nem szakítja félbe a folyamatban levő hadműveleteket.
